Visszhang: könyv

Emma Straub: Nem vagyunk már gyerekek

Visszhang

Astrid Strick a kisvárosban, ahol él, halálos baleset szemtanúja lesz, ismeri is az áldozatot.

A traumatikus élmény komoly változásra sarkallja: őszintébben akarja élni az életét. A 68 éves, háromgyerekes özvegy elsőként bevallja hát a családjának, hogy van egy barátnője, akit nem barátsággal, hanem szerelemmel szeret, majd sorra veszi, milyen hibákat követett el a gyerekei nevelése során. Közben a család mindennapjaiban is újabb és újabb fordulatok esnek. Iskolai problémák, előmenetel az üzleti világban, gyermekáldás külső segítséggel s a többi, s a többi. Van itt tényleg minden: a leszbikus szerelem mellett transz identitását felfedező osztálytárs, gyereknevelési káosz, lokálpatriotizmus, megcsalás, ármány! A kisvárosi családi történet túlságosan széttartó, holott az olvasmányos regény indirekt módon fontos témákról beszél. A ki nem mondott szavaknak, el nem követett tetteknek súlyuk van a történetben, esendő szereplői szerethetők, több fejlődéstörténet is kibontakozik, csak valahogy mégsem kerekedik az egészből valódi, egységes történet. Mintha a könyvben lévő szövegek csak részletei, kidolgozásra váró vázlatai lennének egy nagyobb egésznek. A kedélyes hangulatú, fanyar humorú, sokszor ironikus történet mintha túl sokat akarna, így nem is szól igazán semmiről. Marad nekünk tehát a meglehetősen klisés üzenet: az élet rövid, vállald fel önmagad. Rendben, így lesz. Holnaptól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.