Visszhang: könyv

Emma Straub: Nem vagyunk már gyerekek

Visszhang

Astrid Strick a kisvárosban, ahol él, halálos baleset szemtanúja lesz, ismeri is az áldozatot.

A traumatikus élmény komoly változásra sarkallja: őszintébben akarja élni az életét. A 68 éves, háromgyerekes özvegy elsőként bevallja hát a családjának, hogy van egy barátnője, akit nem barátsággal, hanem szerelemmel szeret, majd sorra veszi, milyen hibákat követett el a gyerekei nevelése során. Közben a család mindennapjaiban is újabb és újabb fordulatok esnek. Iskolai problémák, előmenetel az üzleti világban, gyermekáldás külső segítséggel s a többi, s a többi. Van itt tényleg minden: a leszbikus szerelem mellett transz identitását felfedező osztálytárs, gyereknevelési káosz, lokálpatriotizmus, megcsalás, ármány! A kisvárosi családi történet túlságosan széttartó, holott az olvasmányos regény indirekt módon fontos témákról beszél. A ki nem mondott szavaknak, el nem követett tetteknek súlyuk van a történetben, esendő szereplői szerethetők, több fejlődéstörténet is kibontakozik, csak valahogy mégsem kerekedik az egészből valódi, egységes történet. Mintha a könyvben lévő szövegek csak részletei, kidolgozásra váró vázlatai lennének egy nagyobb egésznek. A kedélyes hangulatú, fanyar humorú, sokszor ironikus történet mintha túl sokat akarna, így nem is szól igazán semmiről. Marad nekünk tehát a meglehetősen klisés üzenet: az élet rövid, vállald fel önmagad. Rendben, így lesz. Holnaptól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.