Visszhang: film

Hogy van Katia?

Visszhang

Egy egye­dül­álló anya élete hitelfelvételére készül, mégis boldog, mert tudja, hogy kislánya végre saját szobát kaphat az új lakásban, az ő öröme megszépíti a törlesztőrészleteket is.

Ám egy hirtelen baleset során megtörténik a legrosszabb, a kislányt elüti egy autó és az intenzív osztályra kerül, kezelésének finanszírozása meghaladja az anya kapacitásait. A vétkes autóvezető azonban befolyásos ember lánya, akinek a családja busás összeget ajánl, hogy eltussolhassák az esetet. Megteheti-e az anya, hogy elfogadja a pénzt, megteheti-e, hogy nem? A „balkáni Sophie választása” szívszaggató alapötlettel áll elő, amelyet váratlan fordulatokkal még tovább fokoz.

A társadalmi dráma minden pontján nagyot akar mondani (az anya mentős, a vétkes egy politikus rokona stb.), amitől az egész kissé egy – fájdalmasan hiteles színészi játékkal előadott – gimnáziumi vizsgaelőadásnak tűnik, ahol az alkotók azt már remekül tudják, hogy hogyan kell realitásba ágyazni a látványt, ám az ambíció naiv mögötte. Így a Hogy van Katia? a maga újhullámos valósághűsége ellenére is elidegenítő. Annyira igyekszik bizonyítani az igazát, hogy közben hátrahagyja a nézőt is. Mindezzel nem lenne gond, hiszen a cél bőven megér annyit, hogy lépést tartsunk az eszközzel, csakhogy abban a kérdésben, amelyben ennyire igazolni akarja az álláspontját, nincs vita. Nem csak tudja, de egyet is ért vele kábé mindenki (akit a film feltehetően célközönségnek tűz ki), hogy a rendszer erkölcstelen, korrupt, és a saját fejétől bűzlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.