A Kinyírni a világot erősen emlékeztet Dev Patel szenvedéssel teli bosszúfilmjére, A Majomemberre. Mindkét film origója egy gyerekkori trauma, hősei névtelenek és nincstelenek, bőven megmerítkeznek az intertextualitásban is. A John Wick és a Kill Bill (és a mindkettőt ihlető hongkongi akciófilmek) visszaköszönnek a képi világban és narrációban, ám az elsőfilmes Moritz Mohr inkább a Mortal Kombat-féle videójátékok nosztalgiájára, míg Patel a hindu mitológiára épít. Mindkét hős/antihős a korrupt elit ellen küzd, ám magányos hadjáratuk tétjét eltérően érzékeljük.
Mohr le sem tagadhatná, hogy a bűnös élvezetet hajszolja: a Fiú (Bill Skarsgård) kálváriája tele van komikusan eltúlzott erőszakkal és röhejes szappanoperai fordulatokkal. Anyját és imádott kishúgát (aki idegesítő szellemként/fegyverhordozóként tér vissza) kivégzi egy barokkos zsarnok, Hilda Van Der Koy (Famke Janssen). A Van Der Koy-dinasztia egy, Az éhezők viadalába illő totalitárius rezsimet épített, amelyet – mily meglepő – terrorral tartanak fenn. A film (kissé túlnyújtott játékideje ellenére) nem sokat pepecsel a világépítéssel; némi kötelező kiképzésszekvencia után rögvest belevetjük magunkat a Fiú vériszamos bosszúhadjáratába. Skarsgård szemében néha megcsillan egy tragikus hős ígérete, de Mohr gyorsan elfojtja benne az elmélyültebb színészkedés vágyát. Nem ezért vagyunk itt, hanem az agyzsibbasztó bunyók miatt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
