A Kinyírni a világot erősen emlékeztet Dev Patel szenvedéssel teli bosszúfilmjére, A Majomemberre. Mindkét film origója egy gyerekkori trauma, hősei névtelenek és nincstelenek, bőven megmerítkeznek az intertextualitásban is. A John Wick és a Kill Bill (és a mindkettőt ihlető hongkongi akciófilmek) visszaköszönnek a képi világban és narrációban, ám az elsőfilmes Moritz Mohr inkább a Mortal Kombat-féle videójátékok nosztalgiájára, míg Patel a hindu mitológiára épít. Mindkét hős/antihős a korrupt elit ellen küzd, ám magányos hadjáratuk tétjét eltérően érzékeljük.
Mohr le sem tagadhatná, hogy a bűnös élvezetet hajszolja: a Fiú (Bill Skarsgård) kálváriája tele van komikusan eltúlzott erőszakkal és röhejes szappanoperai fordulatokkal. Anyját és imádott kishúgát (aki idegesítő szellemként/fegyverhordozóként tér vissza) kivégzi egy barokkos zsarnok, Hilda Van Der Koy (Famke Janssen). A Van Der Koy-dinasztia egy, Az éhezők viadalába illő totalitárius rezsimet épített, amelyet – mily meglepő – terrorral tartanak fenn. A film (kissé túlnyújtott játékideje ellenére) nem sokat pepecsel a világépítéssel; némi kötelező kiképzésszekvencia után rögvest belevetjük magunkat a Fiú vériszamos bosszúhadjáratába. Skarsgård szemében néha megcsillan egy tragikus hős ígérete, de Mohr gyorsan elfojtja benne az elmélyültebb színészkedés vágyát. Nem ezért vagyunk itt, hanem az agyzsibbasztó bunyók miatt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
