...már megint be kell olvasni az emberiség jövőjét tönkretevő gazdagoknak, akiknek csak a haszon fontos, de majd ők is rácsesznek a végén – minden évben kijön egy-két ilyen film. A modernség itt már nyilván a forgatókönyvnél elkezdődött: komputerrel van írva, az hétszentség, mert egy embernek véletlenül is eszébe jut valami fordulat, amelyet még nem láttunk, a gép meg csak azt kezeli, amit beletápláltak (más filmek sztorijait).
Ez a sci-fi osztrák (!) produktum, így az amerikai termékeknél szerényebb büdzséből, hát, nem telt különösebb látványvilágra, úgyhogy a filmidő nagy részét a papundekli űrhajódíszletben letudott bolyongás meg az áltudományos-áltechnológiai hablaty tölti ki (a filmbéli „kémikus” simán elhiszi, hogy az ő kilélegzett szén-dioxidjától lesz több oxigén az űrállomáson – a hetedikes tankönyvvel elfelejtették kiegészíteni a filmíró szoftver adatbázisát), továbbá megrémülés röhejes effektektől (felrobban pl. egy űrsikló a légüres térben – és hallani a hangját az űrállomáson), viszont legalább az összes szereplő ellenszenves és hiteltelen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
