Tyler Rake szinte a halottaiból tér vissza, de egy gyors, előformázott felépülésmontázs után már készen is áll az új bevetésre, ezúttal volt felesége húgát és annak családját kell kimenteni az erősen bántalmazó apa karjaiból. Bár egy börtönnyi elítélttel kell megvívnia a sikerhez, szerencséjére nincs egyedül, az anya, kezében egy ásóval a segítségére siet. Persze fölöslegesen, mert Rake-en éppúgy nem fog a halál, mint a Maffiózók híres epizódjában a szintén hóban menekülő nagydarab exkommandóson, aki „valami belső építész”, és maga is megölt 16 csecsent puszta kézzel.
Miután az apát kiiktatja, a makulátlan frizurájú hős és a grúz maffia végzetes hadban áll, a percenkénti másfél robbanás tempóját tartva csak úgy árasztják magukból a tesztoszteront, néhány rövid, de legalább nem túl mély párbeszéddel szakítva meg az akciójeleneteket. Természetesen itt senki sem vár lelki mélybúvárkodást, de éppen az efféle darabok miatt övezi az akciófilm műfaját a 80-as, 90-es évekbeli fénykor óta egyre nagyobb megvetés. A klisék és kiszámíthatóságok mennyisége miatt ivós játéknak nem ajánlható felelősen, de a műfaj-bingó feldobhatja a néhányak számára esetleg ellaposodó élményt.
Ettől függetlenül a Tyler Rake: A kimenekítés 2. „az év akciófilmje” címért még így is eséllyel indulhat, hiszen a látványra építő szórakoztatás, ekkora költségvetéssel és Chris Hemsworth fellépésével olyasmi, amit nehéz lesz felülmúlnia bárminek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
