Visszhang: könyv

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

Visszhang

„Most nagyon mennek a női témák, ezek elég jól fogynak. Talán esetleg erről lenne érdemes írnia” – tanácsolja A kézirat elbeszélője az idős hölgynek, aki a könyvével a kiadóknál házal.

Ez a kötet utolsó szövegeinek egyikében található ironikus jelenet rámutat arra, hogy a kivétel nélkül női témákat feszegető novellákkal kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, vajon mennyiben próbálnak tudatosan illeszkedni abba a jól körülhatárolható irodalmi trendbe, amely a nőalakok hitelesnek tekintett ábrázolását erősen köti a mentális problémákkal folytatott küzdelmek leírásához, vagy éppen a transzgenerációs traumák feldolgozásának tárgyalásához.

Ezek a problémák természetesen Az átlátszó nő novelláiban is központi szerepet kapnak, csakhogy a szerző tisztában van azzal, hogy saját elbeszélőjének javaslatát megfogadva könnyen csapdába sétálhat, hogy a megfelelési kényszer vezérelte írások unásig ismételt zsánerdarabokká silányulhatnak. Az idézett részlet éppen arról a tudatosságról árulkodik, amely segít kikerülni e csapdát. Arról nem is beszélve, hogy ilyen keretek között nyugodtan fókuszálhatnak a szövegek saját törekvéseikre, jelen esetben arra, hogy megpróbálják visszafoglalni és élettel megtölteni a kortárs női történetek beszédmódjait. Ezt olykor sikerre is viszik a rövid elbeszélések, amelyek nyelvi sokszínűségükön, illetve jól kidolgozott szimbólumrendszerükön keresztül egyedi hangok sokaságát megszólaltatva univerzális problémákról gondolkodnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.