Visszhang: könyv

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

Visszhang

„Most nagyon mennek a női témák, ezek elég jól fogynak. Talán esetleg erről lenne érdemes írnia” – tanácsolja A kézirat elbeszélője az idős hölgynek, aki a könyvével a kiadóknál házal.

Ez a kötet utolsó szövegeinek egyikében található ironikus jelenet rámutat arra, hogy a kivétel nélkül női témákat feszegető novellákkal kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, vajon mennyiben próbálnak tudatosan illeszkedni abba a jól körülhatárolható irodalmi trendbe, amely a nőalakok hitelesnek tekintett ábrázolását erősen köti a mentális problémákkal folytatott küzdelmek leírásához, vagy éppen a transzgenerációs traumák feldolgozásának tárgyalásához.

Ezek a problémák természetesen Az átlátszó nő novelláiban is központi szerepet kapnak, csakhogy a szerző tisztában van azzal, hogy saját elbeszélőjének javaslatát megfogadva könnyen csapdába sétálhat, hogy a megfelelési kényszer vezérelte írások unásig ismételt zsánerdarabokká silányulhatnak. Az idézett részlet éppen arról a tudatosságról árulkodik, amely segít kikerülni e csapdát. Arról nem is beszélve, hogy ilyen keretek között nyugodtan fókuszálhatnak a szövegek saját törekvéseikre, jelen esetben arra, hogy megpróbálják visszafoglalni és élettel megtölteni a kortárs női történetek beszédmódjait. Ezt olykor sikerre is viszik a rövid elbeszélések, amelyek nyelvi sokszínűségükön, illetve jól kidolgozott szimbólumrendszerükön keresztül egyedi hangok sokaságát megszólaltatva univerzális problémákról gondolkodnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.