színház

Urbán legendák: A tartozás

  • - sisso -
  • 2024. május 8.

Visszhang

A Budapest Nagyregényben huszonhárom kortárs szerző dolgozta fel Budapest huszonhárom kerületének történeteit.

A Terézvárosét Fehér Renátó írta meg Kaleidoszkóp címmel, ezt a szöveget dolgozta át Tasnádi István, hogy aztán Vidovszky György utcajelenetekké, performance-okká és interakciók zenés füzérré rendezze. A szöveg kollázsszerűen térképezi fel a városrészt, a nézők pedig, fülhallgatóval a fejükön, másfél órára bekerülnek a történetbe, amelyben apa és fia elindulnak behajtani egy tartozást, a nézősereg pedig a nyomukba ered. Közben az apa bemutatja a fiának a fiatalsága helyszíneit a Jókai tértől a Nyugatiig. Az adóst nem találják, viszont egy rendszerváltás korabeli kiállítást, egy valaha jobb időket megélt hajléktalant és emlékeket igen.

A sétaszínház belülről olyan, mintha egy videóklipben lennénk; a mellettünk elsuhanó ételfutárok, babakocsit toló kismamák is belekerülnek a saját belső mesénkbe. A színészek időről időre összeállnak egy-egy kávéházi vagy pályaudvari jelenetet előadni, és itt vannak a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Iskola drámatagozatos diákjai is, akik együtt idéznek fel fontos eseményeket, a legmegrázóbb ezek közül a West-Balkán szórakozóhelyen lezajlott tragédia. A szürreális séta a Westend pláza megidézett megnyitójával ér véget, és egy igazi közösségi előadásba megy át. Itt jelenik meg az adós is, de hogy miképp, azt tapasztaljuk meg inkább személyesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.