Koncert

Deep Purple

  • - legát -
  • 2020. február 18.

Zene

A The Long Goodbye című turné 2017 májusában kezdődött, s a tervek szerint 2020. október 29-én ér véget. Addigra Ian Gillan énekes és Roger Glover basszusgitáros 75, Ian Paice dobos 71 éves lesz, de arra mégsem vennénk mérget, hogy ezzel végleg lezárul a zenekar története. Már csak azért sem, mert régen láttunk ekkora telt házat a budapesti arénában.

A Deep Purple-nek több „legendás” és annál is több „egyéb” felállása volt, de ez a mostani, Don Airey (71) billentyűssel és Steve Morse (65) gitárossal kiegészülve a legmasszívabb; 2002 óta játszanak együtt. Budapesti fellépésükön úgy tűnt, egyáltalán nem unják, és még komolyan is veszik a munkájukat: tökéletes hangzást, hibátlan produkciót hallhattunk. De tudjuk jól, hogy ez önmagában semmit sem ér, az elmúlt harminc évben ugyanis jó néhány Deep Purple-koncertet vágott hidegre Gillan, akit már a hetvenes évek végén is azzal cinkeltek, hogy elvesztette a hangját.

Nos, ami az éneklést illeti, az „életkori sajátosságokat” is figyelembe véve egy rossz szavunk nem lehet az egykori Jézus Krisztus Szupersztárra, csakhogy ennek az volt az ára, hogy Gillan frontemberként úgy viselkedett, mint aki véletlenül került a színpadra. Elénekelte, amit el kellett – a Highway Start, a Demon’s Eyest, a Bloodsuckert, a Smoke on the Watert és még sok mást –, majd hátralépett, sokszor el is tűnt, és csak a következő versszakra tért vissza. Persze senki nem vár higanymozgást, léggitározást vagy headbangelést egy 74 éves embertől, de Gillannek azonkívül, hogy a Lazy című szám közepén fejére tett egy Mikulás-sapkát, egyetlen emlékezetes megmozdulása nem volt. Tovább rontotta a helyzetet, hogy ehhez a hetvenes éveket idéző minimalista színpadkép párosult, amit közhelyes és korszerűnek még véletlenül sem mondható vetítéssel próbáltak feldobni. Mindent összeadva: élmény volt élőben hallani a Deep Purple-t, látni kiábrándító.

Papp László Budapest Sportaréna, december 9.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.