lemez - Danger Mouse & Daniele Luppi: Rome

Zene

Brian Burton, alias Danger Mouse a pop elmúlt évtizedének egyik kulcsfigurája: legyen szó saját zenekaráról (Gnarls Barkley), projektekről (Broken Bells, Dark Night Of The Soul), producerkedésről (Gorillaz, Beck) vagy gerillalemezről (The Grey Album), mindegyik fronton izgalmasat alkotott. Legújabb munkáját egy Daniele Luppi nevű olasz komponistával vitte véghez.
Brian Burton, alias Danger Mouse a pop elmúlt évtizedének egyik kulcsfigurája: legyen szó saját zenekaráról (Gnarls Barkley), projektekrõl (Broken Bells, Dark Night Of The Soul), producerkedésrõl (Gorillaz, Beck) vagy gerillalemezrõl (The Grey Album), mindegyik fronton izgalmasat alkotott. Legújabb munkáját egy Daniele Luppi nevû olasz komponistával vitte véghez. A cél a 60-as évek olasz filmzenéinek újragondolása volt, ami nem tûnik túlságosan innovatív kezdeményezésnek, hiszen az elmúlt években a Muse és a Last Shadow Puppets is fejet hajtott Ennio Morricone és társai munkássága elõtt, és még a tavalyi Quimby-lemezen is hallhattunk egy erõsen spagettiwestern ízû dalt (a Jekyll és Hyde-ot). Danger Mouse-ék mentségére szolgál, hogy már öt éve elkezdték a Rome munkálatait (stílszerûen Rómában), ráadásul közremûködik rajta az az Alessandro Alessandrini, aki Sergio Leone hatvanas évekbeli klasszikusainak soundtrackjeiben is vastagon ott volt kórusvezetõként. A fiatalabb generációt pedig Jack White és Norah Jones képviseli három-három dal erejéig: segítenek felidézni mindazt a drámaiságot és érzelmet, ami a spagettiwesterneknek olyan felejthetetlenül egyedi ízt adott.

A Theme Of Rome tisztára Volt egyszer egy Vadnyugat, míg a Morning Fog a Pár dollárral többért zenélõ doboza elõtt tiszteleg; a Season's Trees és a Black Jones pályafutásának eddigi legjobb dalai, a Two Against One pedig egy igazi "Mexican standoff", a baj viszont az, hogy ezzel véget is ért az izgalmas darabok felsorolása. Pedig látszólag minden rendben van, és a szintén Morriconét idézõ vintage gitárok is szépen szólnak, a baj csak az, hogy ez itt egy tisztességes tribute, túlságosan rövid dalokkal egy túlságosan is rövid lemezen. De mindez talán elég lesz ahhoz, hogy a spagettiwestern rendezésére készülõ Quentin Tarantino felkérje Luppit zeneszerzõnek - rosszul biztosan nem fog járni vele.

Parlophone/EMI, 2011

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.