Magyar Narancs: Nagyjából hány országban léptek fel a kezdetek óta?
Jonathan Howard: Egészen pontos számot nem tudok, de én magam az elmúlt tizenhárom évben, amióta csatlakoztam, 65 országban jártam. Nem voltam viszont velük Görögországban, Albániában és még egy-két helyen.
MN: Gondolom, mindenki gyerekkorában kezdett énekelni, valamelyik templomi kórusban, ahogy szokás.
JH: A legtöbben igen, én nem. Gyerekként színpadon, musicalekben énekeltem, azután 18 évesen kezdtem komolyan foglalkozni az énekléssel.
MN: Amikor valaki belép az együttesbe, kell valami speciális felkészítés, hangképzésben, egymásra figyelésben vagy bármi másban?
JH: Nem igazán, mert eleve olyan énekes kerül be, aki ezeket tudja, de legalábbis érzékeny rá, és mielőtt tag lesz, sokat dolgozunk vele. Aki elmegy, jóval a távozása előtt szól a szándékáról, így van idő új tagot keresni.
MN: Az 1968-as start óta hányszor cserélődtek a tagok?
JH: Ez idő alatt 28 énekes volt az együttes tagja, de ez persze nem azt jelenti, hogy a tagok kétévenként cserélődnek. Hogy ki meddig marad, az változó, régebben tovább maradt egy-egy tagunk, volt, aki 26 évig is.
MN: Hogyan lesz valaki a King’s Singers tagja?
JH: Sok barátunk van Angliában és máshol is, akik jól ismerik a kórusvilágot. Megkérdezzük őket, ismernek-e olyan énekeseket, akik jól beleillenének a csapatba. Csinálunk egy listát, behívjuk őket két-három meghallgatásra. Érdekes, hogy sokszor a legjobb énekesek nem lennének a legjobb King’s Singers-tagok, bármilyen fenomenálisan énekelnek is.
MN: Hogyan ítélik meg, hogy ki illik a csapatba?
JH: Csak a megérzéseinkre támaszkodhatunk. Néhány meghallgatás alatt kell ráéreznünk, hogy vajon milyen lesz például valakivel hosszan turnézni. Nem könnyű dönteni, de azt hiszem, eddig jó döntések születtek.
MN: Van próbaidő?
JH: Nincs. Ha kiválasztottak, akkor az első naptól kezdve teljes jogú tag vagy. Ezért kell előtte jól választani és sokat dolgozni együtt. Az új tagoknak persze meg kell szokniuk az együttes kultúráját, de ezt igyekszünk nem tanítani, csak hagyni, hogy tapasztalatot szerezzenek. És hagyni azt is, hogy hibázzanak. Szerintem elég jól működik a belső demokrácia.
MN: És hogyan távozik valaki a csapatból?
JH: Legtöbbször azért távozik egy-egy tag, mert többet akar a családjával lenni, hiszen nagyon sok időt töltünk utazással, turnékkal. Az is számít, hogy milyen könnyen találnak új munkát. Basszusként én szerencsés vagyok, a hangom nem fog túl hamar gyengülni. Az elődöm például 22 évig volt az együttes tagja. De egy első kontratenor, aki a magas regiszterben énekel, vagy aki érzi a korát és nehezebben viseli a szereplés okozta nyomást, esetleg azt mondja, elég a stresszből. Nehéz döntés, az biztos.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
