ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ

„Mindenki máshoz ért”

Jonathan Howard basszista, King’s Singers

Zene

Az idén 55 éves énekkar szinte a kezdetektől koncertezik Magyarországon. A csapat basszistájával a világjárásról, a repertoárról, az énekesek kondíciójáról, a tagcserékről és az együttes vezetéséről beszélgettünk. S persze szóba került az időjárás is.

Magyar Narancs: Nagyjából hány országban léptek fel a kezdetek óta?

Jonathan Howard: Egészen pontos számot nem tudok, de én magam az elmúlt tizenhárom évben, amióta csatlakoztam, 65 országban jártam. Nem voltam viszont velük Görögországban, Albániában és még egy-két helyen.

MN: Gondolom, mindenki gyerekkorában kezdett énekelni, valamelyik templomi kórusban, ahogy szokás.

JH: A legtöbben igen, én nem. Gyerekként színpadon, musicalekben énekeltem, azután 18 évesen kezdtem komolyan foglalkozni az énekléssel.

MN: Amikor valaki belép az együttesbe, kell valami speciális felkészítés, hangképzésben, egymásra figyelésben vagy bármi másban?

JH: Nem igazán, mert eleve olyan énekes kerül be, aki ezeket tudja, de legalábbis érzékeny rá, és mielőtt tag lesz, sokat dolgozunk vele. Aki elmegy, jóval a távozása előtt szól a szándékáról, így van idő új tagot keresni.

MN: Az 1968-as start óta hányszor cserélődtek a tagok?

JH: Ez idő alatt 28 énekes volt az együttes tagja, de ez persze nem azt jelenti, hogy a tagok kétévenként cserélődnek. Hogy ki meddig marad, az változó, régebben tovább maradt egy-egy tagunk, volt, aki 26 évig is.

MN: Hogyan lesz valaki a King’s Singers tagja?

JH: Sok barátunk van Angliában és máshol is, akik jól ismerik a kórusvilágot. Megkérdezzük őket, ismernek-e olyan énekeseket, akik jól beleillenének a csapatba. Csinálunk egy listát, behívjuk őket két-három meghallgatásra. Érdekes, hogy sokszor a legjobb énekesek nem lennének a legjobb King’s Singers-tagok, bármilyen fenomenálisan énekelnek is.

MN: Hogyan ítélik meg, hogy ki illik a csapatba?

JH: Csak a megérzéseinkre támaszkodhatunk. Néhány meghallgatás alatt kell ráéreznünk, hogy vajon milyen lesz például valakivel hosszan turnézni. Nem könnyű dönteni, de azt hiszem, eddig jó döntések születtek.

MN: Van próbaidő?

JH: Nincs. Ha kiválasztottak, akkor az első naptól kezdve teljes jogú tag vagy. Ezért kell előtte jól választani és sokat dolgozni együtt. Az új tagoknak persze meg kell szokniuk az együttes kultúráját, de ezt igyekszünk nem tanítani, csak hagyni, hogy tapasztalatot szerezzenek. És hagyni azt is, hogy hibázzanak. Szerintem elég jól működik a belső demokrácia.

MN: És hogyan távozik valaki a csapatból?

JH: Legtöbbször azért távozik egy-egy tag, mert többet akar a családjával lenni, hiszen nagyon sok időt töltünk utazással, turnékkal. Az is számít, hogy milyen könnyen találnak új munkát. Basszusként én szerencsés vagyok, a hangom nem fog túl hamar gyengülni. Az elődöm például 22 évig volt az együttes tagja. De egy első kontratenor, aki a magas regiszterben énekel, vagy aki érzi a korát és nehezebben viseli a szereplés okozta nyomást, esetleg azt mondja, elég a stresszből. Nehéz döntés, az biztos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.