Koncert

Pál Utcai Fiúk

Zene

A zenekar immár tizedik alkalommal tartotta meg hagyományos farsangi koncertjét, amelynek az évek során valóságos kultusza alakult ki a rajongók körében. Ezen az estén a PUF tagjai (Leskovics Gábor „Lecsó” ének-gitár, Potondi Anikó ének, Varga Laca basszusgitár, Molnár Balázs gitár, Farkas Zoltán dob) és a meghívott vendégeik mindig beöltöznek egy bizonyos tematika mentén: tavaly szuperhősök voltak, két éve cirkuszosok.

Eddig minden évben titok volt a függöny felgördüléséig, most viszont Lecsóék újítottak, és már napokkal korábban elárulták, hogy hippikké fognak átváltozni. Mégpedig azért, mert éppen 40 éve mutatták be Magyarországon a Hair című filmet, ami meghatározó élménye volt a zenekar tagjainak. A bejelentéssel azt is szerették volna elérni, hogy a közönségből is minél többen jelmezbe bújjanak, de erre csak kevesen vállalkoztak.

De lelkesedésből így sem volt hiány sem a nézőtéren, sem a színpadon. A PUF rajongótábora ma már többgenerációs, hiszen 37 éve alakult a zenekar, így hát idősek és fiatalok együtt buliznak a régi slágerekre ugyanúgy, mint a 11 év kihagyás után tavaly ősszel megjelent új lemez dalaira, ugyanis az Igazán ez minden című albumról legalább 9 számot eljátszottak.

Öröm volt nézni azt is, hogy a zenészek mennyire élvezik az egészet: mindannyiukon látszott, tényleg szívből játszanak, és ennyi év után is őszintén magukénak érzik a produkciót. Anikó persze ezt is a maga visszafogott módján tette, de ő mindig ilyen, úgyhogy Lecsó helyette is meghalt a színpadon minden gitárszólójánál. Két óra és háromszori ráadás után lett vége a farsangi koncertnek, de így is legalább tucatnyi dalt tudnék említeni, amit ugyancsak szívesen meghallgattam volna. Egyedül a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, bár az sem volt annyira vészes, hogy alapvetően befolyásolta volna az élményt.

Barba Negra, február 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.