Az amerikai zenés színház legnagyobb ma élő mestere, aki megteremtette a musical nem kommersz, de mégis szerethető válfaját, 1962-ben épp egy ilyen darabbal mutatkozott be a Broadway világában – mint zeneszerző, miután verselőként addigra már jókora ismertséget hozott neki a West Side Story. A túlhabzó musicalkomédiát (A Funny Thing Happened on the Way to the Forum) Budapesten korábban még nem játszották, ám két éve Szombathelyen létrejött egy előadás, amelynek alkotói, a rendező Réthly Attila, a fordító Hamvai Kornél és a koreográfus Kocsis Tamás most a Tháliában is lehetőséget kaptak a Félúton a fórum felé honosítására. S bár maga a helyszín nem ideális, a pillanat azért kedvező e vállalkozás számára, hiszen az utóbbi pár évben a hazai sondheimiánusok kicsiny, de lelkes szektája több sikeres pesti bemutatóval dúsította a mester eladdig gyér magyarországi recepcióját.
Jó eséllyel ilyen érdemet szerez most Réthly Attila dinamikus s a műfajt nem restellő rendezése is, noha a Thália közönsége mintha csak komótosan barátkozna a musical csöppet sem szentimentális, ám annál virgoncabb, a római komédiát és az amerikai varietéhumort elegyítő világával. Az előadás lendülete mindenesetre segít a közönségnek, s ebben a lendületben Hamvai rokonszenvesen invenciózus, a szellemességet nem csak hírből ismerő dalszövegeinek éppúgy komoly része van, mint a szereplők mindegyikét jócskán megmozgató, egy-egy lépéssel és figurával a Broadwayig vagy épp a Royal Albert Hallig visszautaló koreográfiának. S persze a szereplőknek, akik között egy kis szerepben még Molnár Piroska színpadi létezésének csodájával is találkozhatni!
A főszerep, azaz Servulus, a szabadságra vágyó és ezért minden kalamajkába belemászó rabszolga szerepe Vida Péteré, aki 51 százalékban okvetlenül jó választás. Megvan ugyanis a kellő svádája ehhez a nagy dumás alakhoz, a nézőkhöz intézett kiszólásokban is üdítően oldott (ez korábban már egy operaházi Frosch-szereplésekor is feltűnt), s tisztes igyekezettel énekel. Éppen csak a formátuma kisebb az elementárisan elragadó komikusszemélyiséget igénylő szerepnél, vagy legalábbis a nézőtér egyelőre nem észleli ilyennek. Így azután nem is emelkedik ki a kívánatos mértékben a mezőnyből, ami persze annál is kevésbé meglepő, hiszen gazdája, Szombathy Gyula egy hosszú és gegekben gazdag komikusi pálya magaslatán működve oldja meg a maga szerepét. 70 évesen Szombathy gyakorlatilag mindent tud a színpadi szórakoztatásról, a kívánt közönségreakció kiváltásáról, s ha van isten, úgy előbb-utóbb megtalálja majd a Napsugár fiúk egyik főszerepe.
A pánikra hajlamos főrabszolga, Hysterium alakítójaként Domokos Zsolt egyetemi hallgató jegyeztette meg velünk a nevét: rutin híján még érthetően felindulásból játszva, ám kényes szerepében így is ízlést bizonyítva. Hetvenkedő katonaként az előadás egyik húzóneve, Szabó Győző színművészetének mai állapotához képest egészen kielégítően teljesített, s mint púpos bordélytulajdonos az ugyancsak megingott képességű Pindroch Csaba is kihozta magából a legtöbbet. Csak épp ne énekeltek volna! Merthogy az éneklés számukra, s még egy-két további szereplő számára is, az elvárhatónál nagyobb kihívást jelentett, s ez a tény éppúgy árnyékot vetett itt-ott e sokérdemű produkcióra, mint Leszkovszki Albin helyenként vészhangszerelésnek ható alkalmi zenei verziója.
Thália Színház, június 13.
