Színház

Georges Feydeau A hülyéje

  • - ki -
  • 2009. január 15.

Színház

Georges Feydeau A hülyéje című, röhögtetésre kiforszírozott komédiáját "lánykori nevén" - A balek - valahogy mindig végtelenül untam. Hisz voltaképp nem más ez, mint a szokásos csikicsuki bohózat, amelyben mindenki csal és mindenkit csalnak; aki nem és akit nem, az meg hülye, de a többi is az. Az Örkény Színházban Mácsai Pál Hamvai Kornél - már Egerben is sikeres előadássá lett - fordításában vitte színre - igazi csikicsukiban.

Takkra lengenek a lengőajtók, gyorsan pereg az összes tévesztés, kilép-belép, akinek kell, illetve épp nem kell. A ritmus tökéletes. Izsák Lili tere is az: a közönség két oldalról fogja közre azt a keskeny sávot, ahol a játék folyik; csupasz az egész, hogy jól lássuk, amit látnunk kell.

Remek színészek tragikus pofával elhiszik azokat a képtelenségeket, amelyeket játszaniuk és mondaniuk kell. Nem kommentálnak, még kevésbé kacsintanak ki ránk - minden erejükkel igyekeznek kikeveredni abból a csávából, amelyben egyre mélyebben vannak, a férfiakon még szemüveg is van, a tisztánlátás végett. Egyetlen száj sem görbül mosolyra odafent - ettől röhögünk vinnyogva idelent. Meg attól, hogy minden poén épp a kellő ponton és kellő ideig van kijátszva.

És egy vérbeli bohóctréfa a harmadik felvonás elején: Pogány Judit az élet- és nőhabzsoló ifjonc házsártos inasának és pátyolgatójának szerepében öreg férfiként zsémbel a színpadon. Mire a kavarodásban idáig értünk, már kiismertük az egész díszes kompániát, melynek tagjait az Örkény erős színészgárdája színnel, kedvvel és energiával ábrázolja. Kerekes Viktória maga a komoly felkiáltójel, Debreczeny Csaba bájgúnár-paródiája halálkomoly szenvedés. Csuja Imre és Kerekes Éva hálószoba-nagyjelenete a helyzet drámaiságát sem hagyja veszni - a nevetés fokozódik. Széles László, Bíró Kriszta, Takács Nóra Diána, Máthé Zsolt és Hámori Gabriella pontos és szellemes játékkal teljesíti ki a tablót, mely körbefonja Polgár Csaba Rédillonjának férfiúi kálváriáját. Remek este.

Örkény Színház, december 8.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.