Lemez

World music: rendkívüli

Zene

történetek és különleges zenék Malitól a „közeli” Mississippiig és Horvátországtól a „messzi” Albániáig. Többnyire blues.

Kries: Selo Na Okuke / Village Tracks A 2002 óta működő zenekar olyan stílusban dolgozza fel a horvát népzenét, ami semmihez sem fogható. Úgy keveredik benne a folklór, a rock, az űrzene és a mágia, mintha valami távoli bolygóról csöppent volna Horvátországba. Eddig két lemezük jelent meg, mindkettőért odavolt a „szakma”, de hiába írt róla címlapsztorit az angol Folk Roots magazin, a szélesebb közönség inkább a Balkán közhelyes rezeseire volt vevő.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Egyrészt semmit, másrészt meg azt, amit a Kries tett: kilenc évig dolgozott az új lemezén. Hogy most mit lépnek erre az angyalok, majd kiderül, de ha van eszük, meg nem állnak a csúcsig. Az énekes-főnök, Mojmir Novaković hangja maga a mennydörgő mitológia, és ahogy a társai zúznak archaikus és rockos hangszereikkel, az ugyancsak valami ősrobbanás hangulatát kelti. Falusi darabok – mondja a lemez címe, és a forrást nézve ez tényleg így van. Más kérdés, hogy a Kries tálalásában úgy festenek, mint a végtelen világegyetem. (Riverboat Records, 2017)

 

 

 

 

Mighty Mo Rodgers & Baba Sissoko: Griot Blues Oké, egy ilyen sztorit nehéz elhinni, de a következő történt. Litvániában egyidejűleg turnézott Mighty Mo Rodgers amerikai bluesénekes és Baba Sissoko, aki énekesként, beszélő dobosként és ngonisként az egyik legkeresettebb mali zenész, akiről sokat mesélhetne a vele dolgozó Salif Keita, Rokia Traoré, Ry Cooder, Habib Koité, Dee Dee Bridgewater. Persze Rodgers sem piskóta: ő a blues és a soul összeboronálásával tűnt ki. Nos, Babának épp volt egy szabad estéje, így örömmel vette, hogy a koncertszervező Jay Švarplys meghívta Rodgers bulijára, sőt még az öltözőjébe is bejutott. Verbálisan csak módjával kommunikáltak, mert Rodgers franciául nem beszél, Baba pedig angolul, mégis megtalálták a közös hangot, Baba pedig felvetette: mi lenne, ha beszállna…

Hát így. Már csak egy szabad stúdiót kellett találniuk, hogy a következő napokban felvehessék a Griot Bluest.

Különösebb agyalásra nem volt sem módjuk, sem szükségük. Egy strófa neked, egy strófa nekem – és közben hagyjuk, hogy egymásba folyjon a Niger és a Mississippi. Az is csak a felvétel után derült ki számukra, hogy lényegében ugyanarról énekeltek mindketten. A hazatérésről. Mint a mesében. Olyan zsigeri letisztultsággal, mintha együtt utaztak volna húsz éve. Elkerülve minden csapdát, frázist, erőlködést. Egy szédítő reggae-vel indítottak, aztán átadták magukat annak a sodrásnak, aminek a mélyén összeért, ami összetartozik: a delta és a griot blues. Hihetetlenül… (One Root Music, 2017)

 

 

 

 

Saz’iso: At Least Wave Your Handkerchief at Me De vannak további szép történetek is! A dél-albániai polifonikus a cappella énekhagyomány hangszeres változata, a saze a múlt század elején alakult ki. Abban az időben költöztek a népek a falvakból a városokba, ahol az új körülményekhez igazították hagyományai­kat. Kár, hogy Albániában meglehetősen fejletlen volt a lemezipar, így csak olyan felvételek őrzik a saze emlékét, amiket külföldi zenekutatók készítettek. És hát elég kevés van ebből.

Ezt a muzsikát nem ismerte még a legendás producer, Joe Boyd sem – ő az, akinek sokat köszönhet a Pink Floyd és a Muzsikás, és aki egyike volt azon lemezkiadóknak, akiknek a szavazatán múlott, hogy ma világzenének nevezzük a világzenét –, míg egy tiranai születésnapi partin rá nem csodálkozott három évvel ezelőtt. De akkor egyből körvonalazódni kezdett benne egy sazealbum, jóllehet 2000-ben kiszállt a le­mez­iparból. Joe valami hasonlót érzett, mint Ry Cooder a kubai Buena Vista Social Club kapcsán: azt, hogy ez a zene nem igényel modernizálást; hogy ma éppen olyan érvényes az eredeti formájában, mint száz évvel ezelőtt.

Már csak előadókat, stúdiót, támogatókat és lemezkiadót kellett találnia…

Az énekes Donika Pecallarit és a hegedűs Aurel Qirjót ismerte egy BBC-felvételről, rájuk alapozhatott. Noha Quirjo a kilencvenes évektől Londonban él, pontosan tudta, hogy kire számíthatnak Korçában. Így került képbe a klarinétos Telando Feto, a lantos Agron Murat és az ütős Agron Nasi. Az Athénban élő Donika Pecallari azt az Adrianna Thanou énekest hívta, aki ugyancsak hozott magával egy énekest, Robert Tralót. Már csak a tiranai furulyást, Pëllumb Metát kellett leakasztaniuk, és megvolt a zenekar.

Szponzort is találtak: százhetvenet. A hangmérnöki teendőket Jerry Boys vállalta (ő jegyzi a Buena Vista Social Club album hangját is), és kiadóra sem kellett vadászni, azonnal kötélnek állt a (négyszeres WOMEX-díjas) Glitterbeat Records.

Beindultak a koncertek is.

És közben kijött az album, úgyhogy végre nyakig merülhetünk a saze vegytiszta keserűségébe. Ez nem csalás, nem ámítás, ez az albán blues. (Glitterbeat Records, 2017)

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.