A NER propagandagépezetének a célja továbbra is az, hogy a politikai színpad új vagy régi politikai szereplőit, befolyásos gazdasági háttérfiguráit, adott esetben a kritikus véleményformálókat diszkreditálják. A legújabb célpont, Magyar Péter azonban egyelőre kemény diónak bizonyul, noha a többek között karaktergyilkosságnak vagy hírnévmerényletnek is nevezett fekete kampánytechnika az utóbbi másfél évtizedben egyre hatékonyabb lett.
A fekete számos árnyalata
A hitelrontást célzó karaktergyilkos kampányok természetesen nem a NER beköszöntével kezdődtek. Próbálkoztak ilyennel korábban is a politikai szereplők, sőt egymást is vádolták efféle eszközök alkalmazásával. Orbán Viktor például összehangolt karaktergyilkossági kísérletként értelmezte 1993-ban azt, amikor a Fidesz székházügyének kirobbanása után a pártot támadta az akkori ellenzéki sajtó. Annyi biztos, hogy a maga módján Orbán levonta a tanulságot az esetből (persze, még véletlenül sem azt, hogy a gyanús üzleteket jobb elkerülni): például, hogy kiterjedt és kontroll alatt tartott saját sajtóbirodalmat kell létrehozni, majd fegyverként használni az ellenfelek lejáratására. Ezek a törekvések 2002 és 2010 között, a Fidesz ellenzékben eltöltött időszakában, ha korlátozott mértékben is, de eredménnyel jártak. A honi karaktergyilkosságok történetében magától értetődő módon előkelő helyen szerepelhet Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszédének a kiszivárogtatása, majd átgondolt keretezése; ez az eset amúgy azért is érdekes, mert a célpont maga is sokat tett azért, hogy könnyű prédává váljon.
2010 után az addigi, különböző tulajdonosi áttéteken keresztül működtetett Fidesz-közeli médiabirodalom kiegészült a teljes mértékben gleichschaltolt közmédiával, majd különböző, sokszor piaci tranzakcióknak álcázott machinációk révén tovább bővítették a portfóliót addig inkább független, vagy egyenesen ellenzéki médiumok felvásárlásával, amelyeket vagy megtartottak és átállítottak, vagy felszámoltak (utóbbira a Népszabadság a leghírhedtebb példa).
A fekete kampányokban természetesen nem csak az a fontos, hogy honnan jön az üzenet, de az is, ki szólal meg: ezért volt kulcsfontosságú a temérdek Fidesz-közeli think tank, ilyen-olyan „kutatóintézet”, káderképző (lásd: MCC) és megannyi, kizárólag dezinformációval és NER-propagandával foglalkozó állami szerv (mint a Szuverenitásvédelmi Hivatal) létrehozása és kistafírozása.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
