magyarnarancs.hu: A Belügyminisztérium által március elején közétett, státusztörvényként vagy bosszútörvényként elhíresült jogszabálytervezettel kapcsolatban elsősorban a pedagógusok jogait csorbító intézkedéseket szokták kiemelni. Szülői szemmel mik a legaggasztóbb pontjai a törvényjavaslatnak?
Miklós György: A státusztörvény a közoktatás minden szereplőjét érinti, így a szülőket is, van olyan javaslat, amivel közvetlenül szülői jogot vesznek el. Fegyelmi ügyekben például a jövőben nem a tantestület döntene, hanem egy háromtagú – az igazgatóból, valamint a tankerület és a tantestület delegáltjából álló – bizottság, amin belül könnyen le lehet szavazni a nevelőtestületet, a szülők fellebbezési jogát pedig elvennék. Problémás esetben tehát egyszerűbb lesz kirúgni a gyerekeket. Ez egy nagyon konkrét szülői jogsérelem, de a javaslatban foglaltak közvetett módon mindenkit érintenek.
Az egész törvénytervezet azt a szemléletet tükrözi, hogy nem a valódi problémákat – elsősorban a tanárhiányt – akarja kezelni a kormány, hanem egy alárendelt szerepbe próbálja kényszeríteni a pedagógusokat.
Áthelyezhetik a tanárokat, átképzésre kényszeríthetik őket, pluszmunkát is könnyebben végeztethetnek velük, és akár egyetemistákat is alkalmazhatnak az iskolákban, akiknek még nincs meg a diplomájuk. Ez mind csak tűzoltás a kormány részéről, amivel hosszútávon elrettentik azokat, akik a pedagóguspályát választanák. Arról nem is beszélve, hogy több ezer pedagógus hagyhatja el a pályát pusztán emiatt a törvény miatt.
magyarnarancs.hu: A Belügyminisztérium márciusban „véleményezésre” adta közre a tervezet jogi dokumentumait. Akkor a Szülői Hang azt javasolta a szülőknek, hogy egy egységes levél elküldésével fejezzék ki a tiltakozásukat. Milyen visszhangra talált ez a kezdeményezés?
MGY: Szervezetileg és egyénileg is többen elküldték a levelet a minisztériumnak, de nem érkezett válasz, nem látunk érdemi szakmai egyeztetést. Minden lehetőséget magragadunk, hogy kifejezzük az aggodalmainkat, ezért a Belügyminisztérium felhívására is részt vettünk a véleményezésben, de ez valójában egy bohózat volt. Mindent megtettek annak érdekében, hogy ne legyen mód valódi egyeztetésre. A státusztörvény is száz oldal fölött van, a köznevelési törvény módosítása is jó hosszú iromány, ehhez képest nyolc napot adtak a véleményezésre. Mi eltöltöttünk néhány éjszakai órát vele és elolvastuk a módosításokat, de egy átlag szülő nem tudja ilyen módon értelmezni a közzétett javaslatot.
A mai napig nincs olyan kormányzati dokumentum, amiben közérthetően leírnák, mi változik a státusztörvénnyel.
magyarnarancs.hu: A vélemény ilyen módon történő kifejezésén túl a szülőket képviselő szervezetként hogyan tudják támogatni a pedagógusok tiltakozását?
MGY: Most a tájékoztatást tartjuk a legfontosabb feladatunknak. A sajtó is foglalkozik a státusztörvénnyel és tüntetések is voltak, de a szülők jelentős része még nem látja át, hogy mi történik. Vannak olyan szülők, akik ezeknek a javaslatoknak egy részét rövidtávon még helyesnek is tarhatják. A közoktatásban azonban hosszútávon kell gondolkodni, mivel minden változás évek vagy évtizedek alatt érik csak be. Ezt a gondolkodásmódot próbáljuk terjeszteni. A státusztörvény egyértelműen álmegoldásokat tartalmaz, és leginkább arra alkalmas, hogy bűnbakokat mutasson fel és megbélyegezze a tanárokat. A közoktatás működését kevésbé átlátó szülők részéről nagyon gyakori az a hozzáállás, hogy az érzékelt problémákért a pedagógusokat hibáztatják. A státusztörvény erre a szülői gondolkodásra játszik rá. Ráadásul a pedagógusok teljesítményértékeléséhez is ez a törvény teremti meg az alapot, ami mindenképpen kijelöli a – legalábbis a tantestület többi tagjához képest – gyengébben teljesítő pedagógusokat. Ezek az információk persze el fognak jutni a szülőkhöz, így pedig tudható lesz, hogy ki az a néhány pedagógus, akit hibáztatni kell. A kormány ezzel elhárítja a saját felelősségét a rendszerszintű problémákkal kapcsolatban.
magyarnarancs.hu: A Szülői Hang több cikke is foglalkozott azzal, hogy hogyan érinti a diákokat a pedagógusok teljesítményértékelési rendszere. Miként rendezné át az iskolán belüli viszonyokat ennek bevezetése?
MGY: Ha a teljesítményértékelést ebben a formájában bevezetik, annak működése nagyban függ majd az igazgató személyétől. Még most is vannak szakmai alapon működő, a pedagógusközösséggel jó kapcsolatot ápoló igazgatók, de ez kisebb réteg. Sok olyan igazgató van, akit felülről, mindenféle kapcsolatok által neveztek ki. Ott, ahol jó szakmai igazgató van, ezt a rendszert megpróbálják majd összehangolni a pedagógusokkal, a hátrányain megpróbálnak enyhíteni. Ahol azonban nincs ilyen kapcsolat és nincs meg a bizalom, ott fordítva fog elsülni a dolog, egy ilyen bürokratikus rendszereben ugyanis nem az a fontos, hogy mi jó a gyerekeknek, hanem hogy mi van a papíron, és mit lehet könnyebben ledokumentálni. Így a látszattevékenységek kapnak igazán nagy hangsúlyt és nem a valódi pedagógiai munka.
A pedagógia közösségi tevékenyég, a pedagógusközösségeknek együttesen kellene jó teljesítményt nyújtaniuk, ez a rendszer azonban éppen az egyéni értékelésre alapul.
magyarnarancs.hu: Felmerült, hogy bizonyos esetekben akár a tanévévet is meghosszabbíthatnák, akár iskolai, akár országos szinten. Az ebből fakadó bizonytalanság a szülőket terhelné. Reálisnak tűnik egy ilyen intézkedés alkalmazása?
MGY: Ezzel kapcsolatban azt hiszem, hogy elsősorban fenyegetésről van szó. A nagy probléma a törvénycsomaggal, hogy nincs valós kommunikáció róla, így ezt a javaslatot sem indokolta a kormány. A tanársztrájkokkal kapcsolatban is felmerült, hogy az elmaradt órákat, akár a nyáriszünet rovására is, de pótolni kell, a törvény ezt a fenyegetést alapozza most meg. Eddig arra volt törvényi lehetőség, hogy szombati tanítást rendeljenek el, amennyiben a tananyag nem adható át más módon, de ezt a sztrájkok után sem nagyon rendelték el, csak ijesztgetették vele a szülőket, a diákokat és a tanárokat. A kormányzat valószínűleg rájött, törvényt kell módosítania ahhoz, hogy hatásosabban tudjon fenyegetni. A státusztörvényben sok rendelkezés elsősorban a fenyegetőzést szolgálja, és a fenyegetések sajnos akkor is működhetnek, ha ténylegesen csak ritkán váltják be azokat.
magyarnarancs.hu: A pedagógus-szakszervezetek több alkalommal is tárgyaltak már Maruzsa Zoltánnal, aminek következtében bizonyos pontokon enyhítettek a törvényjavaslaton. Ezeken az egyeztetéseken meg tudnak jelenni a szülők meglátásai?
MGY: Tartjuk a kapcsolatot a szakszervezetekkel, részben a Civil Közoktatási Platform keretein belül, illetve a szakszervezetek is látták azokat az anyagokat, amiket a Szülői Hang készített, a szülők szempontjait ők is képviselik. Ugyanakkor az is látszik, hogy a szakszervezetek lehetőségei is korlátozottak. Némi engedményt tett a kormány, de ezek összességében nem jelentősek, az alapproblémák megmaradtak.
magyarnarancs.hu: A státusztörvény elleni tiltakozások az elmúlt hetekben egészen más arcukat mutatták, mint az őszi tüntetések. A Karmelitánál szerdán már második alkalommal használt könnygázt a rendőrség tüntető diákok ellen, többeket pedig előállítottak. Szülőként mit lehet kezdeni az ilyen helyzetekkel? Azzal együtt, hogy bizonyára sokan támogatják a saját és tanáraik jogai mellett kiálló gyerekeiket.
MGY: Sok diák egyértelműen érzi, mennyire elkeserítő a helyzet, és a diákok határozott fellépése figyelmeztetés mindannyiunknak. Azok a diákok, akik kiállnak, saját tapasztalataitokból látják, hogy nem működik a rendszer.
Már egy 16-17 éves gyereknek is egyértelmű, hogy a kormány mellébeszél.
Egy ilyen elkeseredett helyzetben, amikor a diákok azt érzik, hogy a saját jelenüket és jövőjüket vette el a kormány, hogy nem kapták meg azt az oktatást, amit megérdemeltek, a tiltakozás is új formákat ölt. Elsősorban azért, mert mindenki látja, hogy nincs érdemi párbeszéd. Ez mindenkinek fontos üzenet: álljunk ki magunkért és egymásért is.
