Magyarország kilátásai a gazdasági válság idején

Egy fillér, két fillér

Belpol

Ahhoz, hogy az állam finanszírozni tudja az energiaimport költségét, hogy csökkenjen az infláció és ne gyengüljön tovább a forint, vissza kell venni mind a lakossági, mind a vállalati fogyasztásból.

Nem lesz államcsőd – ez nagy magabiztossággal kijelenthető, minden más azonban spekuláció, aminek ráadásul tág teret ad a meglehetősen furcsa kormányzati és jegybanki viselkedés. Nem teljesen egyértelmű, hogy a nyilvánvaló kapkodás oka a puszta amatörizmus, vagy tényleg ekkora a gond. A magas infláció és az elszálló energiaárak alakítják az egész kontinens jövőjét, Magyarország azonban a saját helyzetét is megnehezítette azzal, hogy eleve legyengülve szaladt bele a krízisbe.

Az Orbán-kormány 2010-ben ideális ütemérzékkel vette át a stafétát a válságkezelésre gründolt Bajnai-kabinettől, 2012 után pedig beköszöntöttek az aranyévek: látszólag véget nem érő konjunktúra, az infláció szinte nulla, kamat szinte nulla, a hiánycél tartva, itthon a GDP egyebek mellett az irdatlan uniós transzfernek köszönhetően kövér pluszban. A forint folyamatosan gyengült az euróval szemben, ami újabb elverhető pénzt teremtett – ha a deviza gyengül, az technikailag javítja a jegybank mérlegét, ha erősödik, az gyengíti, de valójában huszadrangú tényező, hogy a jegybank nyereséges vagy sem. A költségvetés helyzete stabil, s bár 2016 után az infláció megindult fölfelé, ez nem jelentett problémát. A kordában tartott infláció a mindenkori kormányok legnagyobb barátja, hiszen növeli a bevételeket és mérsékli az adósságot.

Ez a kellemes időszak egészen 2020-ig tartott, amikor a Covid a feje tetejére állította a világot. A válság kezelése érdekében az unió átmenetileg elfordította tekintetét a költségvetési hiánymutatóról, így az államok annyit költöttek a járvány elleni védelemre és a gazdaság életben tartására, amennyit csak akartak. Ez Magyarországon leegyszerűsítve azt hozta, hogy kiváló alkalom nyílt a brutális mértékű osztogatásra.

A parti vége

Bár 2020-ban még a Covid okozta sokk irányította a kifizetéseket, 2021-ben már hosszú hajrát indított a 2022-es parlamenti választásra készülő kormány. Elképesztő mennyiségű pénzt öntött a lakosságra mindenféle jogcímen – családtámogatás, szja-visszatérítés, béremelés –, aminek az újabb parlamenti kétharmad elnyerése mellett két következménye lett. Az egyik a 2020-as 8 százalék után ismét elszállt, 7,4 százalékos költségvetési hiány, a másik a lopakodó infláció. Az előbbivel toleráns volt az unió, az utóbbi pedig nem jött rosszul a magyar államnak. A jegybank 2020 nyarán elkezdte az alapkamat emelését, de ez nem tudta ellensúlyozni az inflációt növelő hatásokat – és hol volt még a háború.

A terv nagy valószínűséggel az volt, hogy a Covid és a választások elmúltával jön a nagytakarítás, a ráncba szedés. Legalábbis erre utal, hogy a költségvetési törvény középtávú számaiban jelentős hiánycsökkentés szerepelt – 2022-re 4,9 százalékos, 2023-ra 3,5 százalékos deficitet irányoztak elő. Vagyis a kormány nem akarta folytatni a kétezres évek elején tipikus trendet a folyamatosan elszálló hiánnyal és a túlzottdeficit-eljárással.

Aztán megtámadták az oroszok Ukrajnát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.