A nemzetiségi választás problémái

Egyből egyet

Belpol

Jogerőre emelkedett a strasbourgi bíróságnak a magyar választási rendszer nemzetiségi voksolását súlyosan kifogásoló határozata. A jövő júniusban esedékes nemzetiségi választásig módosítani kellene a nemzetiségi törvényt, de egyelőre a több honi kisebbséget sújtó etnobizniszre sincs megoldás.

„Jól jellemzi a magyarországi nemzetiségek állapotát, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) a honi parlamenti választásokhoz kötődő és azzal egy napon tartott voksolások nemzetiségeket érintő visszásságairól nem a 13 magyarországi nemzetiség országos önkormányzatainak vezetői, nem is a nemzetiségek parlamenti szószólói, hanem két »mezei«, egy görög és egy örmény származású képviselő kezdeményezett eljárást” – mondta a Narancsnak a hazai románság egyik, a fejleményeket immár a partvonalon kívülről szemlélő megfigyelője.

Tavaly novemberben Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott a strasbourgi székhelyű EJEB. Hosszú út vezetett idáig, mondta lapunknak az egyik kezdeményező, Bakirdzi Kalliopé, aki korábban az országos és a csepeli görög nemzetiségi önkormányzat tagja is volt. Bakirdzi jogi képviseletét Karsai Dániel ügyvéd látta el; 2014-ben fordultak beadványukkal az EJEB-hez. Később és tőlük függetlenül az örmény gyökerekkel rendelkező E. C. is ezt tette. Ügyüket utóbb a – Paczolay Péter volt alkotmánybírósági elnököt is a soraiban tudó – strasbourgi testület egyesítette, és nyolc évvel később, 2022 őszén meghozta döntését. E szerint a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza, jelen formájában sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, s nem biztosítja kellő módon „a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során”.

Alapvető jogkorlátozás

„Sem szankció, sem határidő nincs, de a jelen helyzetben a 2026-os választás előtt mindenképpen végre kellene hajtani a bíróság rendelkezéseit, főleg arra tekintettel, hogy az EU megkövetelte jogállami kritériumokat tel­jesítse Magyarország” – hang­súlyozta a Narancsnak Bakirdzi Kalliopé.

Az immár jogerős strasbourgi ítélet szerint aggályos, hogy a nemzetiségi listára szavazni kívánóknak le kell mondani a pártlistákra szavazásról. Az országgyűlési választáson az országos nemzetiségi önkormányzatok egy-egy listát állíthatnak, ezekre csak úgy lehet szavazni, ha az adott nemzetiséghez tartozó szavazó felvéteti magát a nemzetiségi névjegyzékbe. Így viszont nem szavazhat a pártok országos listájára, csak a nemzetiségi listára, valamint a lakóhelye szerinti egyéni országgyűlési képviselőjelöltre. Elvileg a 13 elismert hazai nemzetiség valamelyikéhez tartozók 2014 óta – megfelelő számú választó és szavazat esetén – kedvezményes módon képviselőt választanak, vagy nemzetiségi szószólót küldhetnek a parlamentbe. Csakhogy „rendes” parlamenti mandátumot szerezni még kedvezményesen is csak a hazai németeknek és a cigányoknak van esélyük. A legutóbbi országgyűlési választáson ez a német kisebbségnek sikerült, míg a romák 2022-ben a belső vitáik miatt végül nem állítottak nemzetiségi listát. (A németeket képviselő Ritter Imre az Országgyűlésben rendre a Fidesz–KDNP-frakcióval szavaz, lásd: A társutas, Magyar Narancs, 2021. június 9.)

A strasbourgi ítélet szerint ez alapvető jogkorlátozás a magyarországi kisebbség nagy részének, hiszen a 13 hazai nemzetiség közül 11-nek kis lélekszáma miatt matematikai esélye sincs arra, hogy parlamenti képviselőt válasszon. Utóbbiak legfeljebb azt tudják elérni, hogy érdemi hatás- és jogkör nélküli nemzetiségi szószólót juttassanak a törvényhozásba. Ebbe a színjátékba sokan nem akarnak belemenni, ezért nem kérik felvételüket a nemzetiségi névjegyzékbe – mondták érdeklődésünkre magyarországi román, szerb, görög és örmény származású értelmiségiek.

A szószólók parlamenten belüli mozgástere minimális, csak napirend után és akkor is a saját nemzetiségük ügyeiben szólalhatnak fel. E jogosultságok nem vethetők össze az egyéniben vagy pártlistán mandátumhoz jutott képviselők lehetőségeivel. Mi több, a nemzetiségi szószólók kezdeményezései és javaslatai csak akkor kerülhetnek a plenáris ülés elé, ha a törvényhozás nemzetiségi bizottsága azokat átengedi. A sokszor gondosan kiválogatott és a kormányhoz közel álló szószólókból álló bizottság pedig a legkevésbé sem hajlandó felkavarni az állóvizet. Jellemző, hogy az EJEB szóban forgó, több mint fél éve meghozott határozatát máig nem vette a napirendjére – sőt több tagja úgy érzi, nincs is dolguk ezzel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.