Egyből egyet

Jogerőre emelkedett a strasbourgi bíróságnak a magyar választási rendszer nemzetiségi voksolását súlyosan kifogásoló határozata. A jövő júniusban esedékes nemzetiségi választásig módosítani kellene a nemzetiségi törvényt, de egyelőre a több honi kisebbséget sújtó etnobizniszre sincs megoldás.

„Jól jellemzi a magyarországi nemzetiségek állapotát, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) a honi parlamenti választásokhoz kötődő és azzal egy napon tartott voksolások nemzetiségeket érintő visszásságairól nem a 13 magyarországi nemzetiség országos önkormányzatainak vezetői, nem is a nemzetiségek parlamenti szószólói, hanem két »mezei«, egy görög és egy örmény származású képviselő kezdeményezett eljárást” – mondta a Narancsnak a hazai románság egyik, a fejleményeket immár a partvonalon kívülről szemlélő megfigyelője.

Tavaly novemberben Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott a strasbourgi székhelyű EJEB. Hosszú út vezetett idáig, mondta lapunknak az egyik kezdeményező, Bakirdzi Kalliopé, aki korábban az országos és a csepeli görög nemzetiségi önkormányzat tagja is volt. Bakirdzi jogi képviseletét Karsai Dániel ügyvéd látta el; 2014-ben fordultak beadványukkal az EJEB-hez. Később és tőlük függetlenül az örmény gyökerekkel rendelkező E. C. is ezt tette. Ügyüket utóbb a – Paczolay Péter volt alkotmánybírósági elnököt is a soraiban tudó – strasbourgi testület egyesítette, és nyolc évvel később, 2022 őszén meghozta döntését. E szerint a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza, jelen formájában sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, s nem biztosítja kellő módon „a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során”.

Alapvető jogkorlátozás

„Sem szankció, sem határidő nincs, de a jelen helyzetben a 2026-os választás előtt mindenképpen végre kellene hajtani a bíróság rendelkezéseit, főleg arra tekintettel, hogy az EU megkövetelte jogállami kritériumokat tel­jesítse Magyarország” – hang­súlyozta a Narancsnak Bakirdzi Kalliopé.

Az immár jogerős strasbourgi ítélet szerint aggályos, hogy a nemzetiségi listára szavazni kívánóknak le kell mondani a pártlistákra szavazásról. Az országgyűlési választáson az országos nemzetiségi önkormányzatok egy-egy listát állíthatnak, ezekre csak úgy lehet szavazni, ha az adott nemzetiséghez tartozó szavazó felvéteti magát a nemzetiségi névjegyzékbe. Így viszont nem szavazhat a pártok országos listájára, csak a nemzetiségi listára, valamint a lakóhelye szerinti egyéni országgyűlési képviselőjelöltre. Elvileg a 13 elismert hazai nemzetiség valamelyikéhez tartozók 2014 óta – megfelelő számú választó és szavazat esetén – kedvezményes módon képviselőt választanak, vagy nemzetiségi szószólót küldhetnek a parlamentbe. Csakhogy „rendes” parlamenti mandátumot szerezni még kedvezményesen is csak a hazai németeknek és a cigányoknak van esélyük. A legutóbbi országgyűlési választáson ez a német kisebbségnek sikerült, míg a romák 2022-ben a belső vitáik miatt végül nem állítottak nemzetiségi listát. (A németeket képviselő Ritter Imre az Országgyűlésben rendre a Fidesz–KDNP-frakcióval szavaz, lásd: A társutas, Magyar Narancs, 2021. június 9.)

A strasbourgi ítélet szerint ez alapvető jogkorlátozás a magyarországi kisebbség nagy részének, hiszen a 13 hazai nemzetiség közül 11-nek kis lélekszáma miatt matematikai esélye sincs arra, hogy parlamenti képviselőt válasszon. Utóbbiak legfeljebb azt tudják elérni, hogy érdemi hatás- és jogkör nélküli nemzetiségi szószólót juttassanak a törvényhozásba. Ebbe a színjátékba sokan nem akarnak belemenni, ezért nem kérik felvételüket a nemzetiségi névjegyzékbe – mondták érdeklődésünkre magyarországi román, szerb, görög és örmény származású értelmiségiek.

A szószólók parlamenten belüli mozgástere minimális, csak napirend után és akkor is a saját nemzetiségük ügyeiben szólalhatnak fel. E jogosultságok nem vethetők össze az egyéniben vagy pártlistán mandátumhoz jutott képviselők lehetőségeivel. Mi több, a nemzetiségi szószólók kezdeményezései és javaslatai csak akkor kerülhetnek a plenáris ülés elé, ha a törvényhozás nemzetiségi bizottsága azokat átengedi. A sokszor gondosan kiválogatott és a kormányhoz közel álló szószólókból álló bizottság pedig a legkevésbé sem hajlandó felkavarni az állóvizet. Jellemző, hogy az EJEB szóban forgó, több mint fél éve meghozott határozatát máig nem vette a napirendjére – sőt több tagja úgy érzi, nincs is dolguk ezzel.