A nemzetiségi választás problémái

Egyből egyet

Belpol

Jogerőre emelkedett a strasbourgi bíróságnak a magyar választási rendszer nemzetiségi voksolását súlyosan kifogásoló határozata. A jövő júniusban esedékes nemzetiségi választásig módosítani kellene a nemzetiségi törvényt, de egyelőre a több honi kisebbséget sújtó etnobizniszre sincs megoldás.

„Jól jellemzi a magyarországi nemzetiségek állapotát, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) a honi parlamenti választásokhoz kötődő és azzal egy napon tartott voksolások nemzetiségeket érintő visszásságairól nem a 13 magyarországi nemzetiség országos önkormányzatainak vezetői, nem is a nemzetiségek parlamenti szószólói, hanem két »mezei«, egy görög és egy örmény származású képviselő kezdeményezett eljárást” – mondta a Narancsnak a hazai románság egyik, a fejleményeket immár a partvonalon kívülről szemlélő megfigyelője.

Tavaly novemberben Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott a strasbourgi székhelyű EJEB. Hosszú út vezetett idáig, mondta lapunknak az egyik kezdeményező, Bakirdzi Kalliopé, aki korábban az országos és a csepeli görög nemzetiségi önkormányzat tagja is volt. Bakirdzi jogi képviseletét Karsai Dániel ügyvéd látta el; 2014-ben fordultak beadványukkal az EJEB-hez. Később és tőlük függetlenül az örmény gyökerekkel rendelkező E. C. is ezt tette. Ügyüket utóbb a – Paczolay Péter volt alkotmánybírósági elnököt is a soraiban tudó – strasbourgi testület egyesítette, és nyolc évvel később, 2022 őszén meghozta döntését. E szerint a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza, jelen formájában sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, s nem biztosítja kellő módon „a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során”.

Alapvető jogkorlátozás

„Sem szankció, sem határidő nincs, de a jelen helyzetben a 2026-os választás előtt mindenképpen végre kellene hajtani a bíróság rendelkezéseit, főleg arra tekintettel, hogy az EU megkövetelte jogállami kritériumokat tel­jesítse Magyarország” – hang­súlyozta a Narancsnak Bakirdzi Kalliopé.

Az immár jogerős strasbourgi ítélet szerint aggályos, hogy a nemzetiségi listára szavazni kívánóknak le kell mondani a pártlistákra szavazásról. Az országgyűlési választáson az országos nemzetiségi önkormányzatok egy-egy listát állíthatnak, ezekre csak úgy lehet szavazni, ha az adott nemzetiséghez tartozó szavazó felvéteti magát a nemzetiségi névjegyzékbe. Így viszont nem szavazhat a pártok országos listájára, csak a nemzetiségi listára, valamint a lakóhelye szerinti egyéni országgyűlési képviselőjelöltre. Elvileg a 13 elismert hazai nemzetiség valamelyikéhez tartozók 2014 óta – megfelelő számú választó és szavazat esetén – kedvezményes módon képviselőt választanak, vagy nemzetiségi szószólót küldhetnek a parlamentbe. Csakhogy „rendes” parlamenti mandátumot szerezni még kedvezményesen is csak a hazai németeknek és a cigányoknak van esélyük. A legutóbbi országgyűlési választáson ez a német kisebbségnek sikerült, míg a romák 2022-ben a belső vitáik miatt végül nem állítottak nemzetiségi listát. (A németeket képviselő Ritter Imre az Országgyűlésben rendre a Fidesz–KDNP-frakcióval szavaz, lásd: A társutas, Magyar Narancs, 2021. június 9.)

A strasbourgi ítélet szerint ez alapvető jogkorlátozás a magyarországi kisebbség nagy részének, hiszen a 13 hazai nemzetiség közül 11-nek kis lélekszáma miatt matematikai esélye sincs arra, hogy parlamenti képviselőt válasszon. Utóbbiak legfeljebb azt tudják elérni, hogy érdemi hatás- és jogkör nélküli nemzetiségi szószólót juttassanak a törvényhozásba. Ebbe a színjátékba sokan nem akarnak belemenni, ezért nem kérik felvételüket a nemzetiségi névjegyzékbe – mondták érdeklődésünkre magyarországi román, szerb, görög és örmény származású értelmiségiek.

A szószólók parlamenten belüli mozgástere minimális, csak napirend után és akkor is a saját nemzetiségük ügyeiben szólalhatnak fel. E jogosultságok nem vethetők össze az egyéniben vagy pártlistán mandátumhoz jutott képviselők lehetőségeivel. Mi több, a nemzetiségi szószólók kezdeményezései és javaslatai csak akkor kerülhetnek a plenáris ülés elé, ha a törvényhozás nemzetiségi bizottsága azokat átengedi. A sokszor gondosan kiválogatott és a kormányhoz közel álló szószólókból álló bizottság pedig a legkevésbé sem hajlandó felkavarni az állóvizet. Jellemző, hogy az EJEB szóban forgó, több mint fél éve meghozott határozatát máig nem vette a napirendjére – sőt több tagja úgy érzi, nincs is dolguk ezzel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.

Befejezhetetlen

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.