magyarnarancs.hu: Miben reménykednek? Már másfél éve mondják a magukét, külön-külön és együtt.
Rékassy Balázs: Igazán jó a kérdés. Abban reménykedem, még mindig, hogy tudunk tanulni a saját hibáinkból. Ez a naivitás mindig él bennem. A lelkiismeretem hajt. Emiatt kezdtem el, és a lelkiismeretünk miatt álltunk össze, orvosok, virológusok, szakemberek. Egyedül az ember vagy kiabál, vagy nem kiabál, mindenki a vérmérséklete szerint, amikor valami megoldandó problémát lát, de akármilyen hangosan is tesszük külön-külön, ha csoportosan lépünk fel, szakmai közösségként, arra talán jobban odafigyelnek a döntéshozók.
magyarnarancs.hu: Úgy tapasztalta? Az önnel együtt megszólalók nagy része – legalábbis akiknek nyilvánosságra került a nevük – szintén régóta mondják a magukét, mindhiába, leszámítva talán a tavaly tavaszt, amikor a kormány, magyarán Orbán Viktor még a tudósokra hivatkozott. Azóta viszont semmi nem úgy történik, vagy csak jelentős késéssel, ahogy ismert szakemberek vagy akár a Magyar Orvosi Kamara (MOK), netán az Akadémia (MTA) javasolja.
RB: Igen, igen, és nem tudok mást mondani, mint hogy látom,
sok embertársunkat veszítjük el amiatt, hogy nincs rendes tájékoztatás, nincs megfelelő társadalmi párbeszéd, és későn történnek intézkedések.
Ugyanabba a folyóba lépünk bele mindig. Egy évvel ezelőtt is már szeptemberben mondták járványügyhöz értő szakemberek, hogy korlátozások kellenek, mert emelkednek az esetszámok, ehelyett megvártuk a futball Szuperkupát, aztán, amikor a politika is felfogta, hogy nincs tovább, november 11-én zártunk. A járványügy nem olyan, hogy hagyom, hagyom, aztán majd akkor intézkedek, mikor már nagy baj van. Fokozatos, engedek-megszorítok szakmai döntésekkel kell szabályozni, az egy időben történő megbetegedések számát, arányát figyelembe véve. Túl nagy terhelés az egészségügyi ellátórendszeren a vírus általi elkerülhetetlen mortalitás megtöbbszöröződését okozza. Tavaly ősz óta meghalt több mint harmincezer ember, de semmit nem tanultunk a saját hibáinkból. Ugyanazokat követjük el a negyedik hullámban, amiket korábban.
magyarnarancs.hu: Többes szám első személyben beszél, ami szép dolog persze, de pont az az érdekes, hogy a szakemberek folyamatosan figyelmeztetik a politikát, ha látják, a járványkezelés dolgában rosszfelé fordul vagy tétlenkedik. És hajlandóak arra is, hogy ha a fejlemények, kutatások azt mutatják, korrigáljanak álláspontjukon.
RB: Sok laikus hivatkozik arra, hogy egy szakember egyszer ezt mondja, másszor meg mást. Ez egy új terület, egy új probléma, mindenki most tanulja és most tapasztalja.
magyarnarancs.hu: Bocsánat, de már talán nem is annyira új, hiszen van másfél éves tapasztalat szerte a világban, elég sok eredmény látható, és nyilván nálunk is az lenne nagyon sok minden, ha készülnének vagy nyilvánosság elé kerülnének szakszerű felmérések.
RB: Abszolút egyetértek. Részt vettem nyáron a főváros által szervezett ingyenes antitestvizsgálatban. 20 ezer embernek megnéztük az antitestszintjét, és láttuk, hogy a 60 felettiek 25 százalékánál nem megfelelő. Ebből adódik az is, hogy célszerű lenne egy reprezentatív országos kutatást végezni, hogy mindegyik oltóanyag esetén az adott populációs csoportban az oltottaknak milyen a védettségük, a fertőzöttségi arányuk, az antitestszintjük, és ez idővel hogyan kopik. Ha ezt nyilvánosan tudnánk, sokkal több embernek el lehetne magyarázni, miért van szükség oltásra és mikor kell 3. dózis. A Sinopharm esetén nyugodtan mondhatná a politika is azt, hogy bocsánat, teljesen ismeretlen vészhelyzet volt, kedves idősek, féltettünk benneteket, odaadtuk nektek az akkor gyorsan elérhető kínai oltást, de belátjuk, hogy ez ma már nem a legjobb választás – azonban szervezünk számotokra vagy egy ingyenes antitestvizsgálatot, vagy újraoltunk benneteket másféle vakcinával.
magyarnarancs.hu: Orbán Viktor minden járványügyi bejelentéséhez – noha rendre kétségbe vonja a tudomány jelentőségét – hozzáteszi, hogy konzultált szakemberekkel. Önök tudják, hogy kik ők?
RB: Ugyanezt a kérdést tettük fel, és nagyon is szeretnénk velük találkozni, üljünk le egy asztal mellett, és kölcsönös tisztelet mellett fejtsük ki a véleményeinket és vitassuk meg az adatok ismeretében az álláspontokat.
Csakhogy nem tudjuk, kik ezek a szakemberek és hol vannak az adatok.
magyarnarancs.hu: Észleltek-e valamit abból, hogy októberi felhívásuknak volt-e foganatja? Ha máshol nem, a civil szférában, mert a kormányzat csak több hetes késéssel rendelte el a maszk viselését, és alig volna hihető, hogy az önök unszolására tette, amiképp a MOK vagy a MTA aggodalmaira sem reagált érdemben.
RB: Remélem, annyit elértünk, hogy felhívásunk nyomán sokan felvették a maszkot már akkor ott is, ahol nem volt kötelező, de ajánlatos. És nagyon lényeges, hogy az orvosi kamara is időben lépett, megtéve második figyelmeztetését. Végre a kormány elrendelte kötelező maszkviselést, aminek így is örülök, mert jobb későn, mint soha.
magyarnarancs.hu: Önök – többekkel együtt – szorgalmazták a védettségi igazolvány jelentőségének növelését is.
RB: Eleve akkor kellett volna kiadni, amikor az illető megkapta a teljes védettséget, és például nem az első oltás után, akár már egy hét elteltével is.
magyarnarancs.hu: A kormány még csak most kezd vacakolni e kérdés megfelelő rendezésével. Eddig inkább csak a közhangulatot fürkészték.
RB: Látjuk Nyugat-Európában, hogy az emberek a saját jól felfogott érdekükben inkább betartanak ilyen csekély, de elviselhető korlátozásokat; minden egyes üzletbe, étterembe, múzeumba belépéskor ellenőriztetik az igazolványukat, annak az érvényességét, és azt nemcsak egyszerűen rápillantva, hanem a QR-kódot leolvasva. A saját egészségük és másokéi védelmén túl azért is, hogy ne kelljen esetleg annyi mindent bezárni vagy még súlyosabb intézkedéseket hozni.
magyarnarancs.hu: Nálunk nem csupán járványügyi, hanem inkább népszerűségi és sajátos kommunikációs aspektusai vannak a kormányzati intézkedéseknek. Most például az oltási „akció-kéthéttel“ operálnak, amiről kiderülni látszik, amit szakemberek ugyancsak régóta mondogatnak, hogy a regisztráció követelménye is gátja az oltási kedvnek, illetve lehetőségnek.
RB: Ha ez igaz, akkor már rég másképp kellett volna csinálni. Azonban örülök bárkinek, aki legalább most beoltatja magát. Ugyanakkor: másképpen kellene ezt csinálni. Csak egy példa: nem messze a lakásomtól van egy kis kórház, reggelenként a közelében szoktam elfutni. A bejáratánál oltópont van, plusz közben Covid-tesztelésre is jönnek oda, ezenkívül folyik a szokásos betegellátás, megjegyzem, mellette még építkezés is zajlik, mindez egy zsákutcában van egy hegyen, a város szélén. Gondoltam, ide szervezni egy oltópontot, ez a lehetetlenség és a hülyeség teteje.
magyarnarancs.hu: Régóta mondja – szintén nem egyedül – ezt is: nagy légterű helyeken, például sportcsarnokokban is lehetne oltani, szabályozott, egyirányúsított útvonalakon végigvinni az oltakozási folyamatot, zsúfoltság nélkül, amiképp a világ számos helyén teszik is.
RB: Így kellene most is, és nem terhelni ezzel az amúgy is iszonyatosan kevés számú orvost, nővért, nyugodtan meg lehetne oldani ezt medikusokkal, önkéntesekkel, asszisztensekkel egy pár orvos felügyelete mellett, gyorsan, zökkenőmentesen és szakszerűen. Ki lehet oda települni egy sürgősségi táskával, vagy akár mentőautóval, hogy segíteni tudjanak, ha esetleg valaki rosszul lesz; s egyébként is minden sportcsarnokban van orvosi rendelő.
magyarnarancs.hu: Nagyobb településeken ez nyilván megoldható, de másutt?
RB: Remélem – nincs hír róla –, hogy az oltóbuszok járják a falvakat. De még az sem elég önmagában, hogy az odamegy egy délután, és azt mondják, hogy itt vagyunk, hanem erre elő kell ezt készíteni az ottaniakat, hiszen iszonyú a félreinformáltság és a téveszme. Nemrég – egy civil szervezet felkérésére – orvosként elmentem Borsodba, szegény falvakba, beszélgettünk ottaniakkal, próbáltuk meggyőzni őket az oltás fontosságáról. Az aktivisták ezt megelőzően végigjárták a közösséget, megkérdezték, kit érdekel a téma, és úgy érkeztünk már oda, és aztán úgy gyűjtöttük össze a neveket, regisztrációkat, s úgy szerveztük meg az oltást. Rengeteg téves információ terjed – nemcsak ott, az országban mindenütt –, és nem elvárható pusztán a háziorvostól, aki lehet nyolcvanéves is, hogy minden embert egyenként felkeressen.
Medikusok, civil szervezetek, önkéntesek közreműködésével, ennek a tevékenységnek a támogatásával lehetne segíteni, hogy ezek az emberek is megfelelően tájékozódjanak.
És sok olyan is van, akit nem kell rábeszélni az oltásra, azonban nem engedheti meg magának, hogy bemenjen egy városba, mert neki a buszjegy megvásárlása is probléma.
magyarnarancs.hu: Önök éppenséggel kiemelték azt is, normális tájékoztatásra lenne szükség. Nemrég Ferenci Tamás biostatisztikus ezt konkrétan kimutatta – aki meg is megállapította, nulla tájékoztatás van gyakorlatilag, és ezt cinikusan műveli a kormány.
RB: Ahogy Ferenci Tamás is mondta, az adat az életet ment. Lehet, hogy az átlagember nem érti mindegyiket, és nem is kell feltétlenül értenie, de jó kommunikációs érzékű szakemberek – mint felhívásunk az aláírói közül is jó néhányan, vagy például éppen Ferenci Tamás, de mondhatnám Kemenesi Gábort is – képesek lefordítani egy laikus nyelvére is ezekből az adatokból származó elemzéseket. Egyrészt. Másrészt fel kell fognunk azt, hogy a társadalom nem minden tagja – elnézést a szóért – egybites gondolkozású. És hogyha ennek figyelembevételével történik a tájékoztatás, jobban be tudjuk mutatni az egész szituációnak a veszélyét, és komolyabban rábírva a kétkedőket is az együttműködésre.
(Címlapképünkön: Pintér Sándor belügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök az operatív törzs ülésén. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!