(E-mail Szókratésznek New Yorkba) Amikor már tudtam, hogy Amerikába mész, öreg barátom – megint nem tudom, melyikünk az öregebb, a fene megeszi –, megkértem New York-i barátaimat, segítsenek majd venni neked egy laptopot vagy okostelefont, s tanítsanak meg e-mailezni.
Magyarországon minden télen százak fagynak meg, ezrek élnek az utcán, és milliók jogosan elégedetlenek azzal a hellyel, amit otthonként megengedhetnek maguknak. Ez nem jó így.
Nemcsak Lajos, mindenki odajár. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legaktívabb klasszikus zenei piaca. Node! Kinek is kell Beethoven Kínában, és miért?
Tíz éve már, hogy az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, megemlékezve a magyart államnyelvvé tevő törvényről (1844), amelyet ezen a napon fogadtak el egykori, dicső honatyáink.
Egy híján húszéves a 21. századi magyar filmek talán legmuzikálisabbika, a Pálfi György írta és rendezte, 78 perces Hukkle. Az igazság az, ha 13, 29 vagy 37 éves lenne, akkor is írnék róla.
Hogy is volt? A méhbe feljuttatott kakasgyufa vagy száraz dohányszár olvastán tettem le a könyvet, és mentem ki a friss levegőre? Van az a fajta olvasó, aki olvasás közben akkor is érzi a méhében a kénes-foszforos kakasgyufát, ha történetesen nincs neki (mármint méhe).
Árvácska című regénye valamiféleképpen a testin túl a szellemi és érzelmi kizsákmányolást is jelképezi.
Milyen hatása lehet a jó száz helyi jelöltet és Márki-Zayt pajzsra emelő előválasztásnak az áprilisi eredményre?
