Film

007 Spectre – A Fantom visszatér

  • - kg -
  • 2015. november 19.

Film

Bond halad a korral meg egy rászabott Aston Martinnal, saját korosztályából is vigaszt nyújt egy asszonynak (Monica Bellucci), de Léa Seydoux-t is neglizsére vigasztalja, miközben valahol a sivatagi messzeségben Christoph Waltz fenekedik nagy erőkkel és a tőle megszokott manírokkal. Business as usual – ahogy mondani szokás, a rajongók most még gyorsan lemeccselik, hogy ez most Craig második vagy harmadik legjobb Bondja az eddigi négy közül, aztán jön még egy kör, amikor a Connery/Lazenby/Moore/Dalton/Brosnan alkotta nagy egészbe kell elhelyezni az új produkciót.

false

A végítéletnél alighanem az olyan múltidéző csecsebecsék is pontot jelentenek, mint a főgonosz macskája vagy a főgonosz verőemberének hasonlatossága más, korabeli verőemberekhez. Ám ha eltekintünk a macskától és a Bond-törté­nelem többi házikedvencétől, Sam Mendes – immár második – Bond-filmjében is pont az a jó, ami már a Casino Royale-ban fel lett Bondilag találva. Persze jó az is, hogy fél Mexikót le kellett zárni egy helikopteres akcióhoz, de ez jövőre már mit se számít, amikor Mexikó egészét zárják majd le Bourne vagy a Mis­sion Impossible kedvéért. Ami viszont jövőre is jó lesz ebből, a Craig-korszak e kései darabjából, hogy Bondot néha ismét kirángatják a komfortzónájából, magyarul jól elverik, vagy más módon köpnek bele a martinijába. Ezek azonban múló pillanatok csupán egy olyan filmben, mely látványosan a Skyfall körüli jóindulatból kíván megélni. Annyira azért nem nagy dicséret, hogy a Spectre egy unalmasnak sosem unalmas, tisztes iparos munka.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.