Film

A beavatott

Film

Úgy tűnik, az Éhezők viadala trilógia elsöpörte a csetlős-botlós, szerelmes, esetleg visszafogottan kalandos young adult-regényeket. A mindennapi szerelmi és beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalok már nem elégítik ki a nézők igényeit: a felnőtté válás legyen sötét tapasztalat.

Az ártatlanság szó szerinti, kíméletlen elvesztése és marcangoló identitásválság kell, folyjon némi vér is (de csak amíg a PG-13 besorolás engedi), és kapjunk egy kis vulgár-orwelli társadalomkritikát (zsarnokság/uniformitás rossz, lázadás/komplex emberi érzések jó). A beavatott az Éhezők viadala bevált, kezdetben újszerűnek tűnt receptjét követi, de hamar kiderül róla, hogy csupán egyszerű utánérzés - Jennifer Lawrence nélkül. Nevezett döntő szerepét persze filmünk készítői is felismerték, ezért majd megfeszülnek, hogy a főszereplő Shailene Woodleyt - akiből sajnos hiányzik az ilyesmihez szükséges dög - egy hozzá hasonlóan gyengéd, de öntudatos, aranyos, ám vad amazonná tegyék. Ugyanakkor erős, önálló nőalakok különböző variánsai tolonganak a vásznon (Ashley Judd és Woodley anya-lánya akciójelenete például felemelőre sikerült).

A főhős megküzd az örök női dilemmával, önfeláldozó legyen-é, vagy valósítsa meg önmagát (mint harcos). S végig ez a szájbarágottság jellemzi az egész filmet a disztópikus közösség ábrázolásán át a patetikus életbölcsességek kimondásáig. A szereplők jellemzését az alkotók teljes mértékben arckifejezésükre és ruházatukra bízták, ami kész röhej (Kate Winslet a legcikibb az archetipikus ice cold bitch szerepében).

És igen, módfelett hosszú is a film.

Forgalmazza a Pro Video Film

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.