vaklárma

A vérbőség zavara

Film

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan „regenerálódik” a társadalom teste még a nagyobb megpróbáltatások után is.

Két éve még nem hittük volna például, hogy az élet lehet ugyanolyan, mint előtte. Most meg (bizonyos szempontból) ugyanolyanabb, mint valaha. Hogy reziliencia ez vagy épp csak becsípődött izommemória, azt majd az idő megmondja, de érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan kritizálja egyre harsányabban a média és a művészet korunk meghatározó mozgalmait. Itt van mindjárt Johnny Depp sokat emlegetett felszabadítása, ami alapjaiban rengette meg a cancel culture abszolutizmusát, de most már bátran lehet diákmolesztálási ügyről is olyan filmet csinálni, ahol a gimnazista lányt állítják be fő gonosznak.

A közhangulatba mártott lakmuszpapír pedig meglehetős kárörvendést és cinizmust mutat, amikor egy feminista Barbie film kapcsán az akadémia a maga isteni humorával sem a rendezőnőnek, sem a színésznőnek nem szavaz Oscar-díj-jelölést, csakis Kennek. Talán a (több ezer éves egyeduralomra válaszul érkező) elmúlt 15–17 évnyi szörnyű háttérbe szorulásainak és elnémításainak lassan vége, és a férfi név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Ezzel kecsegtet a következő hetek mozi- és streamingkínálata is, amely megérezvén a tavaszt, tesztoszteront pumpáló tartalmak buja szelekcióját tárja elénk. Észveszejtő robbantások, autóversenyek, lövöldözések, izzasztó édes hármas, önmagukkal viaskodó rendőrök és egymást halomra ölő plüssállatok. A vérbőség zavara ez, csak győzzük kiválogatni a legjobbakat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.