Interjú

„Néha túl sokat beszélek”

Jessica Chastain filmsztár

Film

A világ egyik legismertebb színésznője, erős, független nők sokoldalú megformálója. Az Oscar-díjas amerikai sztárral a San Sebastián-i filmfesztiválon beszélgettünk a hollywoodi filmekről és a független alkotásokról, a színészek sztrájkjáról, de szóba került a gyerekkora és a bevásárlás is.

Magyar Narancs: Beszélgetésünk apropója Michel Franco mexikói rendező Memory című film­drámája, amelyet a 71. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. Az alacsony költségvetésű filmben egy szociális gondozót játszol, aki beleszeret egy Alzheimer-kórban szenvedő férfiba. Hová helyezed ezt a filmet a pályádon?

Jessica Chastain: Életem egyik legmeghatározóbb munkája. Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy mi a legkedvesebb tiné­dzser­kori emlékem. Ahogy végigmentem a kamaszkoromon, rájöttem, hogy vannak bizonyos emlékek, amelyekre úgy tekintek, mintha azok határoznák meg, hogy ki vagyok. De van egy csomó olyan is, amit megpróbálok elfelejteni. Nem azért, mert olyan rosszak, hanem inkább azért, mert nem akarok a múltba ragadni. Számomra az élet igazi örömét az adja, hogy minden egyes nap, amikor felébredek, megtervezhetem, hogy mit fogok csinálni az adott napon. Egyszerűen képtelen lennék elviselni, ha egyetlen helyzetbe ragadnék bele. Megpróbálok tenni az ellen, hogy az emlékeim vagy a múltban történt dolgok gátat szabjanak bizonyos dolgoknak a jelenemben.

MN: Egy valaha molesztált, alkoholizmusát elhagyott nőt játszol, aki felszámolta a gyermekkorát: megszakította kapcsolatát az édesanyjával, tizenhárom éve letette a poharat, de traumatikus emlékeit máig nem tudta felszámolni. Hogyan készülsz egy ilyen szerepre?

JCH: Azt hiszem, mielőtt bementem a forgatásra, már a lehető legvalóságosabbá tettem az egészet. Tudtam, hogy mi Sylvia kedvenc színe. Pontosan átvettem, hogy milyenek voltak a gyermekkorának bizonyos mozzanatai, milyen érzések kavarogtak benne, milyen lehetett néhány dolog, amit átélt, mielőtt letette a poharat, hogyan foganhatott meg a lánya, hogy tudta-e egyáltalán, hogyan esett teherbe. Mindezekre tényleg választ kellett adnom. De aztán amikor már ennyi időt töltesz a képzeletedben, egyszer csak meg tudsz feledkezni mindezekről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.