Film

Stefan Zweig – Búcsú Európától

  • 2017. április 23.

Film

Lassú, igen lassú tempójú életképeket látunk a nácik hatalomátvétele miatt emigrált, majd a háború kitörése után Brazíliában letelepedett író életének utolsó évei­ből. Az elűzött, ám külföldön ünnepelt írófejedelemét, aki nem hajlandó elítélni a militarizálódó Németországot a PEN Club kongresszusán. A toleráns brazil életben a jövő társadalmát látó, körülrajongott celebét, aki börleszkbe illő fogadáson elérzékenyül a képtelenül hamis rezesbanda Kék Duna keringőjén. A háború idején New Yorkban tartózkodó társasági emberét, aki az üldözés elől menekülő ismerősöknek és ismeretleneknek, családtagoknak és ellenségeknek próbál beutazási engedélyt koldulni. Aztán Brazília ismét, a fogyatkozó életkedv s az öngyilkosság ’42-ben…

Ebben a szerfelett illusztratív, csupán néhány kevésbé felkavaró szentenciával és sok, mély értelmű hallgatással hatni akaró filmben az ízléssel rögzített, esztétikus képeken bolyongó író érzéseiről annak kijelentéseiből értesülünk, Európa, haza, otthon száraz szavak maradnak, így aztán az elvesztésük felett érzett fájdalom sem érint meg. A rendezőt sem a dráma, sem a helyzet megért(et)ése, átélhetővé tétele nem érdekli úgy, mint egy artisztikus beállítás. A zárlatban rendőrök és barátok, hivatalnokok és a személyzet tagjai nézik megrendülten a holttesteket (ifjú felesége is követte a halálba az írót), ám hiába hangzik el a poetikus búcsúlevél s mond előbb kaddist a barát, majd üdvözlégyet a cseléd – az egész jelenetet egy „véletlenül” kinyílt szekrényajtó tükrében szemléljük.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.