Gasztro

A piacon kapható, látszólag csokoládészerű édességek némelyike alig vagy csak nyomokban tartalmaz kakaószármazékokat. S vannak, akik kifejezetten erre buknak.

A mérgezett német csirkék és tojások néha csak vaklármaszerű feltűnése mind több országban kelt kisebb-nagyobb pánikot. A tettes sokadszorra is a kiterjedt dioxinfamília.

A liszt, pláne a búzából készült alfaja tán a legtöbbször használt konyhai nyersanyag. Sokféle készül belőle, s mindegyik másra jó.

Hazánk egyetlen működési engedéllyel rendelkező, a látogatók fogadásán kívül bérőrléssel is foglalkozó patakmalma Orfűn található.

A világon elfogyasztott évi több mint másfél milliárd hektoliter sör túlnyomó részét termelő gyárak négy multinacionális konszernhez tartoznak, és szép lassan ezek is lenyelik egymást. De itt vannak a függetlenek, és ha nem teszik őket tönkre, akár sikeresek is lehetnek - kispályán.

A sokszor gyanakvó borzongással emlegetett mák termése sok helyen népélelmezési cikk - máshol paráznak tőle, büntetik a fogyasztását - alkalmasint oktalanul.

Az ember egyik lenyűgöző tulajdonsága, hogy hihetetlen mennyiségű találékonyságot, ötletet és odafigyelést hajlandó beleölni élvezeti cikkei előállításába. Itt van például a kávé: hosszadalmas, időt, fáradságot nem kímélő erőfeszítéseket tettünk az évszázadok során, míg az abesszin fennsíkokon a cserjerágcsálástól felélénkült kecskék örömét megirigyelve eljutottunk a kávé számtalan sűrűségű fokon, különböző keverék italok formájában történő élvezetéig. Ráadásul ezt az örömet hangulatos környezetet biztosító intézményekben (vö. kávéház, presszó), szemet gyönyörködtető kellékekkel fokoztuk az évszázadok során. Kifinomodás és dekadencia kéz a kézben járt, miközben eljutottunk a kávéfőző ibriktől a kávéautomatáig.

Az ecet módjával és mértékkel adagolva valóságos áldás a konyhában. Sőt, akár mi magunk is gyárthatjuk háztartási méretekben.

A joghurt, a kefir sokak kedvence, s nem véletlenül - ilyen frappáns ételkémiai reakcióknak nem is lehet más eredményük.

A zselatin hasznos, számos célra nélkülözhetetlen gélesítő anyag. Akinek nem tetszik, kereshet mást helyette.

Egy ilyen név az Andrássy úton, nem messze az Operától egyértelmű asszociációval jár, ám aki valaha is felkereste a kilencvenes évek elején létesült tipikus másodosztályú "sörbárt", az Wagner helyett inkább a szorítóra gondolt. Nem mondhatnánk, hogy a Ring rossz hírű hely lett volna, sokkal inkább átlagos, de ahogy az elmúlt 10-15 évben a sugárútra rátelepedett a luxus, úgy tűnik, kezdett kényelmetlenné válni.

Ha az ember afféle időszakos hobbiszakács, és egy pillanatra elfelejti, hogyan kell besamelt, palacsintát vagy madras curryt készíteni, nem esik pánikba, csak begépeli a böngésző keresőjébe az étel nevét. De eszébe jut-e, hogy kinek a receptjét olvasgatja?

Harminc-negyven évvel ezelőtt életveszélyes helynek számított a Bartók Béla út és a Mészöly utca sarkán álló blokkos kocsma, de a nyolcvanas évekre - hasonlóan a jó néhány fővárosi, általában csak takonynak vagy zöld takonynak csúfolt talponállóhoz - ez is fapados sörözővé változott. A közönség átlagéletkora csökkent, az új imázs már inkább a közeli műegyetemistákat szólította meg, nem véletlenül nevezte mindenki Mészöly tanszéknek, a profil - mértéktelen italozás - azonban nem változott. Így hát a hely életében az igazán lényeges változás úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt történt, amikor az új tulajdonos éttermet nyitott, méghozzá vadnyugati stílusú "steakhouse"-t, ami akkoriban roppant divatos volt.

A japán bento egy uzsonnásdoboz és egy rajzfilm találkozása a konyhaasztalon. A furcsaságra már a világ nyugati fele is rákapott, és jóízűen fogyasztja.