Gasztro

Sokak kedvelt csemegéje, fogyasztása rendkívül egészséges - kár, hogy utána leheletünk és bőrünk is lebuktat.

Napjaink egyik legösszetettebb, leginkább szerteágazó és vitatott diéta- és életreform-mozgalma a "paleo" - figyelemre méltó tapasztalatokkal és megannyi követővel

Hókifli, vékonyra szeletelt, kandírozott gyümölcsökkel pompázó püspökkenyér, apró linzerek ezernyi formában és töltelékkel - végül az idei kedvenc karácsonyi aprósütemény: apró párnácskák, amelyek besejében citromos marcipánkrém és aszalt tőzegáfonya bújik meg, omlós, vajas tészta fogja körbe.

Mi gyorséttermet neveznénk így, mert különben a kenyereslánynak mond ilyet a főpincér. De mivel kenyereslányok ma már nem mozognak a hazai vendéglátásban, az Egykettő bármi lehet. Például nagy képernyős készülék a belváros közepén, a Centrállal szemben, az Ybl-palotában.

Bemutatom a franciák egyik legbriliánsabb találmányát: pain d'épices, vagyis fűszeres kenyér. A klasszikus péksütemény valahol félúton helyezkedik el egy puha mézeskalács és egy rozsos kenyér között, funkcióját tekintve is sokoldalú, hiszen nemcsak lekvárokkal kínálják, hanem libamájpástétommal is.

Igen, a hazai Bite Bakery Café még nem igazi lánc, hiszen csak két üzlete van, a horvát pékségláncnak, a Mlinarnak viszont a város szinte minden pontján nyílik üzlete. Most kiderül, melyik a jobb.

Kevés tejszínnel, krémlevesként (pirított török mogyoróval és gombával a tetején). Magyarosan, rakottan, mint a burgonya (tojással, kolbásszal, tejföllel). Nyersen, lereszelve, mézes-mustáros vinaigrette-tel, almával és pirított dióval. Tócsniként, chipsként, rizottónak. A csicsóka külföldön az egyik legelegánsabb, legmenőbb téli szezonális zöldségnek számít.

Ha éppen nem lehet vagy nem is akar beülni sehová, viszont otthon már szívesen eltöltene kettesben egy kis időt néhány pékáru társaságában, akkor a legjobb hazafelé pár perc alatt felkapni a szajrét. Minden bizonnyal megtaláltuk a helyet, ahol a leggyorsabban a legjobb kenyérhez tud hozzájutni Budapesten.

Hálaadás napi pulykát kevesen sütnek (egyrészt, mert nincs hagyománya, másrészt, mert alig akad megfelelő pulyka a henteseknél), az amerikai ünnep lakomájához általában készített köreteket azonban érdemes figyelni, számos nagyszerű akad közöttük. Sült édesburgonya-püré, baconös kelbimbó, áfonyaszósz, pompás saláták.

Maradt még hely az édességnek? A város két ellentétes végében van egy-egy olyan hely, ahol kiváló, illetve nagyon jó, helyben készült édes péksüteményekkel üthetjük ki a cukorháztartásunkat.

Az ötödik kerület címerében egy cipzár is elférne, mivel a belvárosi vendéglátóhelyek többségére a lehúzás jellemző. Legalábbis az olyan felkapott részeken, mint a Váci utca vagy a bazilika környéke. De mi a helyzet a félreeső zugokkal?

Ha egy nő ruhatárában elengedhetetlen darab az a bizonyos "kis fekete", amit különféle alkalmakkor lehet viselni, akkor miért ne lehetnének az ember gasztronómiai kelléktárában is hasonló funkciót betöltő fogások. Ez a "kis fehér" a desszertek kis feketéje.

Az őszben például az is nagyszerű, hogy az ember újra levesezhet jó sokat, és bővítheti a repertoárját újabb kedvencekkel. Van egy jelöltem: íme, a fűszeres, csirkés krémleves. Fűszeres alapon induló húsleves (csirkecombból), amit utána teljesen le kell turmixolni. Az angolszász kultúrában jellegzetes leves (különösen Amerika déli államaiban), de francia sörözőkben is előfordul, olyan, mint egy húsleves, egy vadas és egy curry keveréke (utóbbira ráerősít, ha nem tejszínt, hanem kókusztejet használunk).

A máig legnépszerűbb, amerikaiak milliói által készített palacsinta receptjét 1966. április 10-i számában közölte a New York Times. Szerzője Craig Claiborne, az újság gasztronómiai rovatának első férfi írója volt, aki 1957-ben vette át az addig szinte kizárólag háziasszonyokat célzó oldal szerkesztését.