chili&vanília

Rumos, vaníliás, fordított, cseresznyés

Gasztro

„A honfoglalás óta lakják, Magyarország cseresznyéskertjének nevezik. Sem a tatár, sem a török, de a még szabályozatlan Tisza – ami egykor állítólag körbejárta – sem tudott kárt tenni benne. Sőt. Nagykörű ma majdnem olyan, amilyennek legfeljebb álmunkban képzelünk egy magyar falut az Alföldön” – írja a Narancs 2005-ös keltezésű cikkében. A Szolnoktól harminc kilométerre fekvő Tisza-parti falu cseresznyéje pedig valóban kiváló! Az idei termés talán még finomabb, mint a tavalyi: hatalmas, édes, fekete szemű cseresznyék – régen ettem ilyen jófajtát. A nagy rekeszből lett lekvár (rummal), befőtt (egy kevéske rummal) meg persze clafoutis (csak néhány csepp rummal) és pite (rum csak mellé).

Az utolsó egy kiló került erre a fordított süteményre, amelyben a cseresznye leve előbb vajas-karamellás, szirupos réteggé áll össze, majd szépen magába szívja a vajas, piskótaszerű tésztaréteg. Amikor a formából a tálra borítja az ember, a pillanat és a látvány lenyűgöző! A rum és a vanília klasszikusan ütős elegyet alkot a cseresznyével, de más fűszerekkel is lehet és érdemes kísérletezni, a keserűmandulás, marcipános jegyei miatt zseniális tonkababbal, de zöldfűszerekkel, például rozmaringgal, tárkonnyal vagy szagos mügével is csodás. Meggyel is működik.

 

Rumos-vaníliás fordított cseresznyés sütemény

Hozzávalók (8-10 szelet)

 

5 dkg vaj

8 dkg cukor

fél vaníliarúd kikapart magja

1 kg cseresznye, kimagozva

0,5 dl rum

Tészta:

10 dkg puha vaj

10 dkg cukor

fél vaníliarúd kikapart magja

2 tojás

20 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 teáskanál só

1,2 dl tej

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat és a cukrot, hozzáadjuk a vaníliát. Ráöntjük a rumot, és erős lángon elpárologtatjuk az alkoholt. Rádobjuk a cseresznyét, majd erős lángon addig főzzük, amíg a leve besűrűsödik, és kissé szirupos lesz. Egy 23 cm-es tortaformát kibélelünk sütőpapírral, amit előtte kissé benedvesítettünk (így biztos, hogy nem fog leragadni a cseresznye). A tortaforma aljára öntjük a cseresznyét. Soknak tűnik, de a sülés során összemegy majd, a levét pedig beszívja a tészta. A tésztához elektromos keverővel habosra keverjük a puha vajat a cukorral és a vaníliával. Hozzáadjuk a két tojást, majd a lisztet, a sütőport, a sót, végül a tejet – elkeverjük, de nem kell túldolgozni. A masszát a cseresznyére kanalazzuk, elegyengetjük. 50 percig, tűpróbáig sütjük. Langyosra hűtjük. A forma tetejére teszünk egy tálat, és fejjel lefelé ráborítjuk a tortát úgy, hogy most a cseresznyés fele legyen felül. A cseresznyés réteg összeáll, és szirupos marad. Adhatunk mellé vaníliafagyit, tejszínhabot, török joghurtot.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.