Falun más jelentőséggel bírnak a tárgyak és az írásos emlékek. Ami máshol szép lassan az enyészeté lesz, az vidéken sokkal tovább él, és viszi tovább az itt lakók és a családok múltját és örökségét. A sárguló, kézírásos családi receptgyűjtemények érzelmes és valós korlenyomatot is adnak a főzési szokásokról, a gazdasági helyzetről, a család státuszáról, a háborús időszakról, vagy akár trendekről és divatokról, amelyek persze rengeteget változtak az évtizedek alatt. Inspiráló szembesülni azzal a pazarlásmentes, önfenntartó életmóddal is, amihez ma már csak keressük az utat, és amit nagyszüleink, dédszüleink még a legtermészetesebb módon folytattak. A süteményes receptek pedig arról árulkodnak, hogy a házakban korlátozott számban megtalálható, egyszerű alapanyagokból is micsoda változatos süteménykollekciókat gyártottak a háziasszonyok. Kétségtelen, van mit tanulni a nagyszüleinktől! Ez a torta is egy ilyen sárguló receptgyűjteményből származik. Az eredeti leírás szerint babbal készítették az ínséges háborús időkben, amikor a gesztenye luxusnak számított. Az alábbi verzióval visszahoztam a mi békésebb jómódunkba. Kellemes ünnepeket, békés, boldog új évet, jövőre találkozunk!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
