A japán művész installációja a legutóbbi Velencei Biennálé leglátogatottabb és legkedveltebb munkája volt. Most Szentendrén hozta létre új művét húszezer kulcsból és rengeteg vörös fonalból. Építés közben beszélgettünk vele.
„Daedalus építőművész, mind közt a legelső,
készíti, összezavar jeleket, s vet a szemnek ezernyi
csalfa cseles csapdát a tekergő tévutak által.”
(Ovidius: Átváltozások. Devecseri Gábor fordítása)
A pécsi Zsolnay Negyed m21 nevű galériájának programjairól vitát kezdeményezni eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnhet. Most mégis teszek egy kísérletet.
A Remekművek Budapestről – Dürer, Greco, Tiepolo, Manet, Rippl-Rónai… immár a negyedik a Szépművészeti Múzeum régi képtárának legjelentősebb darabjaira építő külföldi kiállítások sorában.
„Ha nincs Harry Potter […], akkor nem tudom, hogy […] maga a gyűjtemény vajon létezne-e.” Első pillantásra meglehetősen szokatlan ok-okozati viszonnyal állunk szemben, de a megoldás egyszerű: Alföldi a film kezdésére várakozva fedezte fel Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben (1965–1984) című vaskos könyvét.
Az elismert látvány- és díszlettervező külső és belső nyitást, épületfelújítást és jobb kommunikációt ígér, és azt is, hogy a politikai nézeteit otthon hagyja.
„Amikor még semmit sem csináltam, már akkor is egy életmű-kiállításban gondolkodtam” – mondta a minduntalan a halállal foglalkozó, fiatalon elhunyt művész. Most végre rendeztek neki egyet.
A magyar arisztokráciával szívélyes viszonyt ápoló Lázár János döntése értelmében kiadható a Batthyány-örökösöknek id. Pieter Bruegel milliárdokat érő remekműve. Az eset újra rávilágít a tisztázatlan eredetű műtárgyak körüli problémákra.
A művészet forradalma címmel megnyílt kiállítás nemcsak a híres – és külföldön először látható – jekatyerinburgi gyűjteményt mutatja be, hanem a képzőművészet egyik kiemelkedő korszakát is, amelyet megszállt a politika.