Képzőművészet

Az irodalmi Nobel-díj odaítélése mindig kisebbfajta vitát ébreszt a díjazott érdemeiről, a bizottság elfogulatlanságáról és motívumairól. Ezúttal sem maradtak el a távolságtartó, sőt elégedetlen megjegyzések, azt viszont senki sem állíthatta, hogy Jorge Mario Pedro Vargas Llosa a kváziismeretlenség homályából bukkant volna elő.

Mundruczó Kornél új színházi előadásának születése Magyarországon példa nélküli: a hét ország közti koprodukcióban létrejött alkotás egyetlen forinttal sem terhelte az NKA-t vagy a magyar költségvetés más, színházra elkülönített részeit. Az itthon csak jövőre bemutatandó Nehéz istennek lenni-t Rotterdamban néztük meg.

Fiatalítókúrán esett át az elaggott Hungária fürdő: ráncait felvarratta, titokban talán még kortyintott is egyet az élet vizéből - a nemrég még düledező falak alatt forrás csörgedezett valaha. Nemcsak külsőt, személyiséget is váltott: immár Continental Hotel Zara néven néz szembe a múló idővel.

Székesfehérváron progresszív teremőrnők sóhajtoznak - az ablakon a lángos és a sült kolbász szagával ingerlően beáramló tömegmoraj készteti őket erre. Azok ott kinn, a kiállítás meg itt benn. A szokásos felállás, de bosszantó a karnyújtásra lévő közönség elvi megtapasztalása, miközben üres a tér, és olyan nyilvánvaló volna különben a siker, ha nem kolbászt tömne magába az egész város. Fehérváron a teremőrök elhivatottak, ötletük van a marketingre, és a Lódz Kaliska láthatólag belopta magát a szívükbe.

A tavaly Kötcsén Balog Zoltán által beharangozott társadalmi-kulturális hetilap, a Nagyítás alighanem utolsó száma nagyjából egy időben látott napvilágot az idei kötcsei piknikkel.

Luxuslakópark lett a Cseresznyéskertből. A legendás színdarabbal reklámozott, Moszkva mellett épülő villák leendő tulajdonosait azonban aligha Csehov műve vonzza, inkább az akciós árak. Egy orosz kutató által végzett gyors közvélemény-kutatás szerint a 2010-es intenzív Csehov-év után sem lett olvasott író Csehovból, az érettségizők továbbra is az előre gyártott puskákból futják át a kötelező Csehovok tartalmát. A 70-es években, a "Csehov befeketítése és diszkreditálása ellen" című párthatározat jegyében összeállított Csehov-sorozat ott van ugyan minden orosz értelmiségi polcán (hulladék papír gyűjtését igazoló szelvénnyel lehetett akkor hozzájutni), de - különösen a prózaköteteket - ma már ritkán ütik fel. A nézett Csehovval más a helyzet: a darabok többsége nem kerül le a színlapokról a jubileumi év túltermelése után sem; egy Csehovval mindig be lehet vinni elég embert a nézőtérre, mindig el lehet hitetni, hogy a legátlagosabb Sirály-előadás is két órában összefoglalja a lélek összes rejtelmeit.

A hatályos szerzői jogi szabályok szerint legalább két-háromezer dj követ el rendszeres jogsértést azzal, hogy jogkezelői hozzájárulás nélkül használ többszörözött zenéket. A vonatkozó törvény betartását a hatóságok rajtaütésszerű razziákkal próbálják elérni. Változó sikerrel - ám a jelenlegi helyzet nem csak ezért problémás.

Az utca minden bizonnyal az emberi kultúra legfontosabb tere. Gyakorlatilag nem létezik együttélési forma a történelemben az utca valamilyen változata nélkül, így ez a folyamatosan átalakuló, sokszor csupán az építészeti vagy mérnöki tervek hátterének tekintett tér nyújtja a legátfogóbb képet egy hely közösségi életéről, társadalmának gondolkodásáról.

Miskolcról postázott első beszámolónk az immár visszatérő vendég, a zsenigyanús orosz rendező, Dmitri Bertman méltatásával zárult, s a sors úgy hozta, hogy a fesztivál hátralévő részét ugyancsak a visszajáró fellépők operaprodukciói avatták valóban élményszerűvé, s alighanem tartósan is emlékezetessé. László Ferenc

Motoros szakágban a diktatúra olykor megengedőnek mutatkozott. Volt olyan is, amikor ezt megbánta, például a Halálfejesek c. 1967-es film (The Born Losers; mellesleg egy kétkezi igazságtevő viselt dolgait tárgyazó B széria első darabja) pár napig, hétig ment anno a Puskin moziban, a jegyeiért tömegek álltak mindennap, aztán arra hivatkozván, hogy mennyire durva, egyszerűen levették a műsorról, akkori szóval: betiltották. A 1969-es Szelíd motorosoknak "már több szerencséje" volt, évekig futott gond nélkül. Mind a két karrierhez megvolt az ideológia.

Pesti zsidó családban született, magyar mesterektől tanult, Franciaországban és Brazíliában élt, emlékét pedig leginkább Portugáliában ápolják. Negyedszázada halt meg egy híres magyar festő, akiről jóformán semmit sem tudunk.

Egy város életének két évtizeden át látszólag szerves része egy világhírű fesztivál. Aztán kiderül, hogy a város nem tart igényt a fesztiválra. A Mediawave Győrből Szombathelyre költözött - a költségvetési számok mögött egy kultúrharc hadállásai is felsejlenek.

A Nemzeti Kulturális Alap történetének legnagyobb projektjében a könyvtárak másfél milliárd forint értékben juthatnak új könyvekhez. Nehéz lenne vitatni, hogy ez jó a könyvtáraknak, a kiadóknak és a szerzőknek - de sokak szerint lehetne sokkal jobb is.

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza melankolikus hely. Nyomasztó a sok sötétbarna fagerenda, az alacsony mennyezet, a kis ablakok és az apró szobák, amelyeket hiába alakítottak kiállítótermekké, szobácskák maradtak.