Indonézeknek is fizet rezsitámogatást a Continental Makón

Kis-Magyarország

Egy szigorúan ellenőrzött filmvetítés óta sincs béke a gumigyárban.

Október elsején taggyűlést tartott a Makói Gumiipari Szakszervezet, az üzemen kívül, Makó Hagymaházában. A rendezvény második felére, amely este 7 órakor kezdődött, bárki bemehetett, nem csak a tagok. Ekkor vetítették le az érdeklődőknek A Contisok (Les Contis) című francia dokumentumfilmet, amely arról szól, hogy a Continental clairoix-i üzemének 1120 dolgozója 2009-ben a gyár bezárásának hírére összefogott, és végül sikerrel harcolt az érdekeiért.

A makói vetítésre eljött a film rendezője, Jérôme Palteau és egyik szereplője, Roland Szpirko. A taggyűlés szünetében, a vetítés előtt a Hagymaház körül rendőröket láttak a gumigyáriak. A városszéli üzemnél pedig a biztonsági szolgálat emberei járőröztek a parkolóban, és a gyár nagykapuját elhúzták, ami máskor csak ünnepnapokon szokás. Két autóval is elállták a bejáratot.

A Mérce tudósítójának a parkolóban járőröző biztonságiak azt mondták, nem olyan régóta dolgoznak a Continentalnak, és ez most kockázatfelmérés.

A történtekkel kapcsolatban szerettük volna megtudni a cég álláspontját. A Narancs.hu kérdésére azonban egy hete nem reagál a Continental.

A Mércével viszont a vállalat közölte, úgy tudták, a makói rendezvényre a szervezők olyan francia szakszervezeti aktivistákat hívtak meg, akik „korábban radikális lépéseket tettek a véleményük érvényesítése érdekében, többek között gyújtogattak az egyik franciaországi telephelyünkön. Ilyen helyzetben helyénvalónak és szükségesnek tartjuk a biztonsági intézkedések megtételét, munkatársaink és a cég vagyonának megóvása érdekében. Konkrét intézkedéseket nem kívánunk közzétenni, mert ezek nem nyilvánosak, üzleti titoknak minősülnek”.

A történet előzménye, hogy a makói szakszervezet tavaly tavasszal, miután a cégvezetés egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést, sztrájkot szervezett a garantált munkafeltételek megteremtéséért. 84 órán át tartott a munkabeszüntetés, amely végül úgy ért véget, hogy a cégvezetés részben teljesítette a dolgozók követeléseit. Közben előbb a győri Audi-gyár szakszervezete nyilvánította ki szolidaritását a makóiak iránt, egymillió forintot ajánlva fel a sztrájkalapba, majd a Vasas Szakszervezet, és több más érdekképviseleti szervezet, többek közt a belügyi, rendvédelmi és közszolgálati dolgozóké és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is a támogatásáról biztosította a makóiakat. A sztrájkolók mindezt sikerként élték meg

A munkabeszüntetés után azonban az üzem dolgozókat bocsátott el, jellemzően olyanokat is, akik részt vettek a sztrájkban – bár azt, hogy épp ez lett volna a fő szempont a kiválasztásban, cáfolta a Continental. És biztosan nincs könnyű helyzetben a makói üzem az autóipar forradalmi változásai közepette, amikor az eddig itt gyártott alkatrészekből kevesebbre van szükség.

Az elbocsátások után nem sokkal viszont Indonéziából hoztak dolgozókat, amivel – már nem először – kivívta az üzem a helyi önkormányzat ellenszenvét is. 

A vállalat azt közölte, csakis olyan álláshelyekre hozott „harmadik országbeli dolgozókat”, amelyeket helyiekkel nem tudtak betölteni, így „a magyar munkatársak munkahelyei nincsenek veszélyben”. 

Az, hogy az üzemnek fontos a helyiek rokonszenve, támogatása, látszik abból, hogy amikor a helyi önkormányzat az emelkedő energiaárak miatt intézményeinek időszakos bezárására kényszerült, a Continental szeptember végén 3 millió forint támogatást adott a városnak. 

A dolgozók és a cégvezetés kapcsolata azonban nem sokat javult.

„A filmvetítéssel egybekötött taggyűlés programját szeptember 28-án hirdettük meg a nyilvános Facebook-oldalunkon, de már 23-tól hirdettük, hogy lesz ilyen rendezvény, így tudott róla mindenki, akit érdekelt – mondta most lapunknak Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára. – Az üzemben az igazgató tájékoztatót tartott, és kétszer is elmondta, hogy a cég elhatárolódik mindenféle radikalizmustól, mintha egy filmvetítés radikális rendezvény lenne. Máskor szombaton délelőtt és délután szokott lenni műszak, éjjel nem. Most, a vetítés napján volt éjszakai műszak is, ami sok kollégát érintett, ők nem tudtak eljönni a vetítésre. Csütörtökön rendelték el: aznap, amikor kiderült a részletes programunk.

Hajdú Roland azt mondja, érthetetlen volt számukra ez a hozzáállás, még úgy is, hogy a cégvezetés és a szakszervezet között feszült a kapcsolat.

„Most, hogy zajlott a bértárgyalás időszaka, érdemes sűrűbben beszélnem a munkatársakkal. Felhívott egy kolléganő, hogy menjek hozzájuk tájékoztatót tartani. Megkérdeztem, mikor van a szünetük, amikor tudunk beszélni. Azt felelte, menjek nyugodtan, mert a másik szakszervezetnek, amely közelebb áll a cégvezetéshez, a képviselője naponta többször megy közéjük. Mentem tehát, elmondtam nekik, amit kellett, de túlléptük az időt néhány perccel.

Emiatt volt, akit felhívattak a HR-csoporthoz, és sírva jött el, később kilépett a szakszervezetből.”

A cég egyoldalúan döntötte el, lezárja a szakszervezettel a bértárgyalást, és közölték a munkatársakkal, milyen bérfejlesztés várható.

„Ez nem meglepő. Ezzel a céggel nekem eddig egy évben sikerült csak bérmegállapodást kötni, többször nem. Ennek ugyanaz volt az oka, ami a mostani kudarcnak: a vezetés által 2023-ra ajánlott bérfejlesztés alacsonyabb az inflációs előrejelzésnél – mondja Hajdú Roland. – Azt gondolom, egy rendes szakszervezet nem fogadhat el olyan bérfejlesztést, amely nem éri el az inflációt. Reálértékben idén is kevesebbet kerestek a kollégák, ezért kértünk az idei év után kompenzációt is. Mert 2021-ben is elmaradt az ajánlat az inflációs előrejelzéstől. Idén májusban, az első negyedévi eredmények ismeretében szóltunk, hogy tárgyalni szeretnénk még időben. A cég azonban augusztusig nem reagált a levelünkre, a kért adatokat sem küldte el, pedig a törvény szerint adatszolgáltatási és együttműködési kötelezettsége van. Szeptembertől tudtunk csak tárgyalni. Mi azzal kezdtük, hogy igazunk lett, február óta mindenkinek csökkent reálértékben a bére a cégnél. Kértük, hogy ha a kompenzációban sikerül megállapodni, akkor térjünk át arra, mi várható a következő évben, és egész évre nem akartunk megállapodni, csak akkor, ha garanciát kapunk az inflációkövető emelésre. Azt is kértük, mondják el, a cég mekkora bértömeget szán bérfejlesztésre – nem árulták el. Mert mi javasoltuk, hogy osszuk el az általuk erre szánt pénzt úgy, hogy akik kevesebbet keresnek, azok kapjanak most nagyobb emelést, mert az áremelkedéseket nekik nehezebb átvészelniük, mint a nagyobb keresetű kollégáknak. Azt mondták, irreális kérés, hogy az alacsony jövedelműek kapjanak többet. Azt mondták, nem kompenzációt adnak, hanem rezsitámogatást – de abból adtak az Indonéziából hozott kollégáknak is, pedig az ő szállásukat, rezsijüket eleve állja a cég. A kérdésemre, ezt miért teszik, az volt a válasz, azért, mert egyenlően akarnak bánni mindenkivel. Itt tartunk. És nem hibázhatok. Amikor a kislányunk megbetegedett, táppénzre jöttem, és nem tudtam ott lenni az egyeztetésen, szóltam is. Azonnal közzé tette a cégvezetés, hogy az én önkéntes távolmaradásom miatt hiúsult meg az egyeztetés.”

A szakszervezet pert indított a céggel szemben az együttműködési kötelezettség és az adatszolgáltatási kötelezettség megszegésére hivatkozva a munkaügyi bíróságon. A Mérce pedig közben lehetővé tette, hogy a dokumemtumfilmet, amely kiverte a biztosítékot, bárki megnézhesse az interneten.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk