Interjú

„A melósok és a lecsúszottak világa”

Deczki Sarolta irodalomtörténész, kritikus Tar Sándor emlékezetéről

Könyv

A kispróza nagymestere, a közelmúlt egyik legvitatottabb irodalmi alakja, a barátait és jótevőit is besúgó ügynök 2005-ben hunyt el. Nemrég jelent meg róla az első komoly monográfia, amelynek szerzőjével arról beszélgettünk, ki is volt valójában Tar Sándor.

Magyar Narancs: „Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alkotója” – így nyitod a könyvedet. Majdnem húsz év eltelt már az író halála óta, és ezeket az ellentmondásokat nem sikerült feloldani, megérteni, feldolgozni. A Tarról szóló diskurzust mennyire kötik meg továbbra is a szerző személye körüli botrányok és tragédiák?

Deczki Sarolta: Úgy érzem, ma már befogadóbb, nyitottabb a szakmai, olvasói közeg, mint a lebukása vagy a halála után volt, noha valóban nem sikerült az alakját körülvevő ellentmondásokat feloldani. Az ügynökügy 1999-es kipattanása után viszonylag gyorsan perifériára szorult, a szakma hirtelen elkezdett idegenkedni tőle, nem írtak róla, nem foglalkoztak a szövegeivel. Méltatlan körülmények között, elmagányosodva, összetörve halt meg 2005-ben. Aztán a halála után néhány évvel, amikor ismét megjelent a magyar irodalomban a realizmus igénye és a szegénység mint tematika, akkor Tart is újra elkezdték olvasni. Ezzel párhuzamosan az ügynökkérdés irodalmi feldolgozásai is megjelentek, például Györe Balázs Barátaim, akik besúgóim is voltak című műve, vagy Forgách András anyakönyve, az Élő kötet nem marad. Nem arról van szó, hogy megbocsátott volna neki a közeg vagy felmenteni akarnák, inkább arról, hogy a maga komplexitásában, a hibáival és a bűneivel fogadják el érvényes irodalmi teljesítményként, amit létrehozott.

MN: Az azóta eltelt jó néhány év nagy előrelépést nem hozott, jobbára mítoszok, hiedelmek és politikai indulatok határozzák meg még mindig azt, amit az egykori besúgókról és az ő tartótisztjeikről, illetve az egész rendszerről gondolunk.

DS: Többször is megcsillant a remény, hogy komoly elmozdulás következhet, de aztán mindig jött a visszalépés. Az említett könyvek megjelenésekor kialakult párbeszéd ritkán lépte át az irodalmi terek határát, amikor pedig politikai döntés születhetett volna az ügynöktörvénnyel kapcsolatban, rendre ellene szavazott a parlamenti többség. Például Szita Károly kaposvári polgármesterről is kiderült, hogy ügynök volt, és ettől még simán a helyén maradhatott. Ezek miatt tartunk ott Tar ügyében is, hogy folyton újra beszélnünk kell az életútnak erről a részéről, és arról is, hogy ezzel együtt hogyan olvasható az irodalmi életműve.

MN: Monográfiádnak már az első fejezete Tar ügynökmúltját, aztán a lebukást, és az író önfelmentő kísérleteit tárgyalja. Mennyire sikerült belelátni az ügynök Tar fejébe?

DS: Nagyon nyomasztó volt ezeket a jelentéseket olvasni, egy ülésben másfél-két óránál többet nem is bírtam foglalkozni velük. Egy körülbelül ötévnyi anyag el is tűnt, tehát Tar ügynöki tevékenységét már csak ezért sem igen lehet teljes egészében feltárni. De az a meglévő jelentésekből is látszott, hogy Tarban nem volt semmi megbánás, semmi könyörület vagy irgalom azokkal szemben, akikről a jelentéseit írta. Rendre túl is teljesítette a feladatát. Később egy interjúban azt mondta, hogy úgy érzi, azért muszáj jelentenie valamit, mert őt is megfigyelik. Csakhogy voltak olyan helyzetek, amikor egészen biztos lehetett benne, hogy ez nincs így. Például amikor Kenedi Jánosék, mielőtt Erdélybe csempésztek volna szívgyógyszereket az ottani rászorulóknak, nála aludtak Debrecenben. Tar még az egyik gyógyszeres dobozt is mellékelte a jelentésé­hez, amire tényleg az égvilágon semmi szükség nem lett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.