Ady és a vámpír

Benedek Szabolcs: A vérgróf

  • - urfi -
  • 2012. március 19.

Könyv


Első ránézésre harsány és kockázatos egyveleg A vérgróf, és bár a képlet az olvasás során bonyolódik, nem zárul megnyugtató eredménnyel.

A kellőképpen rosszindulatú és nem teljesen tájékozatlan olvasó az ajánlókat látva gyorsan elkönyveli: a magyar és nemzetközi trendek meglepő, ám kiszámíthatóan jövedelmező pároztatásáról van szó. Hiszen nem más történik itt, mint hogy az utóbbi évek legegyedibb hangú magyar krimiszerzője, Kondor Vilmos által a műfaji könyvek vonzó terepeként felmutatott század eleji pesti miliőbe beszabadul az amerikai tinihorrorok sztárja, a vámpír. Sajnos nem mondhatjuk, hogy (a Narancs alkalmi kritikusaként is ténykedő) Benedek Szabolcs regénye mentes lenne a jól bevált receptek iránti vonzalmaktól, de azt igen, hogy a fentieknél ambiciózusabb vállalkozásba kezdett.

Rengeteg vonzó hozzávaló kerül a levesbe: rémregény, detektívregény, lányregény, fejlődésregény, városregény – de nem érnek össze az ízek. 1910-et írunk, Pest épül-szépül, és a boldog békeévek díszletei között szaladgáló szereplők útja különböző kalandos módokon mindig összetalálkozik. A megesett cselédlány abban a bordélyban talál menedéket, ahol az a brutális gyilkosság történik, amely után az a nyomozó kutakodik, aki kávéházi jó barátja annak az újságírónak, aki szerelembe esik a fiatal színésznővel és így tovább. És persze a négy főszereplő mind több szálon kötődik a titokzatos grófhoz, akiről a könyv vége felé kiderül a nagy titok, a százszor emlegetett, titokzatos betegség mibenléte, a sötét rejtély – amelynek kínzó kérdése azért veszít az érdekességéből azáltal, hogy viszonylag hamar, úgy a cím elolvasása tájékán tudható rá a válasz.

Ha szerves egészt nem is, azért mindenből kapunk egy kicsit. Van vér, verejték, csók és könny, fordulatos cselekmény, zömében életes karakterek, néhány jól eltalált mondat. Lehet szabadon kalandozni a korabeli Budapest kávéházaiban, szerkesztőségeiben, idegenül csengő nevű utcáiban. Kár, hogy a jól megrajzolt terekben minduntalan – és egy idő után inkább akaratlanul, mint akarva – ismerősökbe botlunk. Hogy Molnár Ferenc szinte minden fejezetben nyájaskodik egy sort, azt még elnézzük a vígszínházi színésznő szoknyájába kapaszkodva. Ady sem hat idegenül a Budapesti Napló újságíróját követő tekintetnek, bár a vámpírral folytatott beszélgetése inkább mutatvány, mint a történet szerves része. A sznobizmusra hajlamos sors továbbá történetesen úgy akarta, hogy a leendő színésznő, Etelka pótanyja éppen az a Hunyady Margit legyen, aki maga sem akárki, ráadásul a gyermeke és annak apja (Hunyady és Bródy Sándorok) egyaránt nagyon-nagyon híres emberek. De azt már nem találják ki, a színésznő mostohaapja kivel kvaterkázik esténként! Naná, hogy Eötvös Károllyal. Lukács György és Krúdy felbukkanása után pedig azon sem lepődhetünk meg, hogy a nyomozó édesanyjának bevásárlásait egy Attila nevű fiú intézte a Ferencvárosban, mielőtt leküldték vidékre.

A múlt századi celebspottingnál jóval izgalmasabb Sára, a gyermekét árvaházba adó örömlány története, és Etelka gyerekkori viszontagságai is érdekes személyiséget ígérnek. Sára megmarad visszafogottságában is színfoltnak a testnedvek sűrű patakzása közepette, utóbbi viszont hirtelen egy lányregényben találja magát, egyedül az egyfolytában „lüktető, gyöngyöző, követelőző szemérmével”, és a felismeréssel, hogy „a szerelemért és a művészetért fog élni”. Érzelmi hullámzásainál csak a több ezer éves, egykor fáraókkal és királyokkal cimboráló gróf végeérhetetlen bölcselkedései unalmasabbak.

Összességében és hibáival együtt is olvasmányos, nyelvileg erősen ingadozó, egy hétvége alatt elfogyasztható regényt írt Benedek Szabolcs. Hamarosan jön a folytatás, amelyben újságíró hősünk – ki gondolná? – Erdélybe látogat…

Libri, 2012, 478 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.