Könyv

Versben és vers által hozzászólni a napi közügyekhez nemcsak komoly irodalmárok szokása, de a humor mindenkori nagy- és kismestereié is. Politikai átköltészet a dualizmus korából.

Négy különböző szakma képviselője ül a képzeletbeli asztalnál: egy veszprémi postás, egy pesti irodalomtudós, egy székesfehérvári bíró és egy erdélyi származású építész. Az égvilágon semmi sem köti őket össze azon kívül, hogy elég jó verseket írnak, és hogy ezt elég kevesen tudják róluk.

Negyedszázada a Kerepesi úti köztemetőben körmöli regényeit, novelláit egy sírkerti padon. Csontváry, Krúdy és Munkácsy síremlékének Bermuda-háromszögében tűnik el nap mint nap, akárcsak előző könyvének főhőse, a hetvenes évekbeli kamasz lány. Most fejezte be a Tar Sándor ügynökmúltját feldolgozó drámáját, miközben halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanít, és gyógyult skizofréneknek tart irodalomterápiát.

Hiába hiszünk abban, olvasóként és recenzensként is, hogy az életrajzi adatoktól, a gyakran pletykaszintű háttértörténetektől, a motivációt magyarázó események kikutatásától minél inkább érdemes függetleníteni magunkat, most nehéz ezt betartani. A fülszöveget jegyző Vörös István is külön bekezdést szentel a "tragédiának", ami "újsághír volt".

A Magyarországon megforduló külföldi turisták kezében leggyakrabban feltűnő útikönyv alighanem a Lonely Planet. Steve Fallont, a Lonely Planet Budapest és a Lonely Planet Hungary szerzőjét épp a Magyarország-guide frissítése közben értük utol, hogy kikérdezzük az útikönyvírás rejtelmeiről és a hazai viszonyokról.