„Igazi egértanya volt” – Sven Nordqvist meseíró

Könyv

Megdöbbentő, új információk a muklákról, Pettson nyugdíjáról, a svéd borsókról és a szingli apákról. Pettson és Findusz írója a Narancsnak!

A mukla olyan, mint a jeti – ha feltűnik valahol, ellopja a show-t. Sven Nordqvistnál gyakran fel is tűnik, ami rendjén is van, hiszen Sven Nordqvist a muklák atyja. Muklaügyi kérdéseinkkel a világon egyedülálló, nagy muklafeltalálóhoz fordultunk, aki nem is késlekedett a Pettson és Findusz-univerzumot új megvilágításba helyező válaszokkal. A végén még Pettson nyugdíjára is fény derül!

A képen muklák rejtőznek, de hol? 1.

A képen muklák rejtőznek, de hol? 1.

 

magyarnarancs.hu: A mukláknak, e a folyton láb alatt lévő aprónépnek, nemcsak személyiségük, de zoknijuk is van. Elárulná, honnan szerzik be ezeket?

Sven Nordqvist: London legelőkelőbb áruházában, a Harrodsban szerzik be a zoknijaikat. Ám ha mégsem, akkor saját kezűleg kötik őket.

magyarnarancs.hu: Nem degradáló egy muklára nézve, hogy az eredetüket tekintve mindig előkerülnek az egerek?

false

SN: Nem hinném. Nézze, a Pettson és Findusz-könyvek túlnyomó többségét egy régi, nyikorgó, vidéki faházban készítettem. Igazi egértanya volt, nagy forgalmat bonyolítottak a kis, szürke, felettébb fürge társbérlőink: a falakból, a padló mélyéről, de még a plafon magasából is a dolgukra siető egerek hangja hallatszott, s nem csak munkaidőben. Amikor régi házakat építettem újjá, gyakran találkoztam falakba vájt üregekkel – ez adta a muklalabirintus ötletét. Ja igen, és szörnyű szokása az ácsszerszámaimnak, hogy munka közben lábuk kél és kereket oldanak. Na de hogyan is lehetséges ez? Természetesen a muklák a ludasak a dologban. Vidéken élnek, a régi vidéki házak lakói. A modern, nagyvárosi lakásokban ne is keressék őket!

magyarnarancs.hu: Ha épp nem tűnnek el, mostanában is használja a famegmunkáló szerszámokat?

SN: Ha épp nem tűnnek el. A legutóbbi nagy büszkeségem egy játszótéri szerkezet, amit a két kezemmel készítettem. Ez egy „fűrész és kalapács” gépezet: a gyerekek elfordítják az indítókart, működésbe lépnek a fogaskerekek, a végén pedig beindul a fából készült fűrész és kalapács. Egy éve készültem el vele. De lehet, hogy erről már meséltem korábban? Emlékszem, meg kellett néznem a fogaskereket a svéd–angol szótárban.

magyarnarancs.hu: Az egy másik szerkezet volt, amiről mesélt, egy dobozból előugró szörnyeteg, de a fogaskerék valóban szerepelt a szavai között. A Findus borsóról viszont még nem mesélt: az, hogy Findusz erről a közismert, svéd borsómárkáról kapta a nevét, jótékonyan hatott a svéd gyerekek zöldségfogyasztására? Gondolom, a svéd gyerekek legalább annyira nem kedvelik a zöldségeket, mint magyar kortársaik...

SN: Nem állok semmilyen kapcsolatban a borsós vállalattal, a gyerekek borsó- és egyéb fogyasztási szokásaira így nem tudok válaszolni. De felteszem, a cégen belül örömmel nyugtázták az ingyenreklámot.

A képen muklák rejtőznek, de hol? 2.

A képen muklák rejtőznek, de hol? 2.

 

magyarnarancs.hu: Mi tagadás, Pettson rendesen benne jár már a korban. Gondolom, a svéd jóléti társadalom nem feledkezett meg róla, szóval, jogosult nyugdíjra…

SN: Amennyiben rendszeresen dolgozott az aktív évei során, és gondosan fizette az adókat, nem látom okát, hogy bármi akadálya lenne a nyugdíjfolyósításnak. Pettson törvénytisztelő állampolgár volt világéletében.

magyarnarancs.hu: Pettson és Findusz kettőse szép példája a szingli apa-gyerek kapcsolatnak. A gyermeküket egyedül nevelő apák felnéznek Pettsonra?

SN: Azt nem tudom, de olybá tűnik, hogy az apák közül is sokan kedvelik a történeteit.

magyarnarancs.hu: Akkor már csak azt árulja el, hogy lesz-e valaha is a mukláknak saját történetük?

Innentől csak az erős idegzetű muklarajongók olvassanak tovább, mert a 69 éves svéd meseíró válasza...

...egy dörgedelmes és megmásíthatatlan „No” (szabad fordításban: „nem”). De az is lehet, hogy nem dörgedelmes, hanem kedves és megértő „nem” ez, az e-mail ilyen esetekre nem ad útmutatást.


(Korábbi interjúnk Sven Nordqvisttal itt olvasható.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.