KÖNYVMELLÉKLET

„Nem gyónni akartam”

Karl Ove Knausgård író

Könyv

Az Ősz című könyvvel indul a Harcom szerzőjének négykötetes ciklusa, az Évszakok. A nyitódarab címzettje az író még meg nem született lánya, neki magyarázza a világot e személyes enciklopédia merészen csapongó bejegyzéseivel. A Londonban élő norvég íróval telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Keretek, háború, szeméremajkak, ágyak. Flau­bert, hányadék, legyek… A templomok után például a pisi következik. Van annak jelentősége, hogy milyen sorrendben követik egymást a bejegyzések?

Karl Ove Knausgård: Nincs semmiféle hierarchia a kötetben szereplő dolgok között, egyik dolog sem fontosabb, mint a másik: ez a könyv fő szervezőeleme. Ugyanazzal a figyelemmel és törődéssel viszonyultam minden szócikkhez, legyen szó egy szakrális helyről vagy épp a hányásról. Amikor nekivágtam, teleírtam egy lapot a számomra fontos 50–100 szóval, és minden nap hajnali négykor munkához fogtam: kiválasztottam egyet, és elkezdtem írni róla. Leírtam mindent, ami csak egy ülésben az eszembe jutott, az így született szöveget pedig elküldtem a szerkesztőmnek. Másnap reggel ugyanígy. Közben persze mindig eszembe jutott valami, és a szavak listáját is bővítenem kellett. Aztán hogy legyen valami szerkezete az anyagnak, az évszakokhoz köthető szavakat részesítettem előnyben.

MN: A templomokról szóló szöveg azt sugallja, hogy erős vonzalmat érez a 19. századi falusi élet iránt.

KOK: Ami engem vonz, az Svéd­ország déli részének korabeli tájképe. Bár nem svéd jelenség, hisz így van szerte Európában, az is megfogott, hogy a falusi infra­struktúra mit sem változott évszázadok alatt. S ott vannak az olvasmányélményeim, Marcel Proust például csodálatosan ír a francia vidéki templomokról. A templomok ma is állnak, de ahonnan én származom, ott a hit teljesen eltűnt, alig találni vallásos embert. A nagyapám generációja még nagyon más volt. Érdekel, hova tűnt a sok vágyakozás, a sok hit. Valahova csak beépült, valamivé biztosan átváltozott. Hogy ebből mennyit talál a szövegben, nem tudom, de ezekből a töprengésekből született ez a fejezet.

MN: Hisz Istenben?

KOK: A templomokat fontosnak tartom. Sem a bátyám, sem én nem vagyunk vallásos embe­rek, de amikor eltemettük az apánkat, elmentem egy paphoz. Nem gyónni akartam, hanem egy olyan helyet kerestem, ahol mindenről lehet beszélni. Az apámról is. A pap végighallgatott, majd beszédet mondott a temetésen. Ez a beszéd valahogy méltóságot adott az apánknak, aki úgy halt meg, hogy abban semmi méltóságteljes nem volt. Ez a rituálé nem vallási, hanem közösségi élmény, és ezt a működést mindig szerettem az egyházban, mint intézményben. Sokat gondolkodom a hitről, Istenről magáról, s e töprengéseimből sok minden megtalálható a könyveimben is.

knausgard_L1A1705_1918_625_custom_600x410.jpg

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.