KÖNYVMELLÉKLET

„Nincs eldöntve”

Fried István irodalomtörténész a kétszáz éves Dosztojevszkijről

Könyv

Kétszáz éve született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, de a magyar olvasók csak az 1881-ben bekövetkezett halála előtt két évvel olvashatták először. Ma már evidens, hogy regényei a világirodalom klasszikusai, de hogyan fogadta korábban a közönség? Hatott-e Dosztojevszkij a 20. századi magyar irodalomra, és ma korszerűnek mondható-e? A Szegedi Tudományegyetem 87 éves professzor emeritusával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Dosztojevszkij életében csak egy műve jelent meg magyarul, a Vasárnapi Ujság 1879-ben jelentette meg folytatásokban az elsősorban szótárszerzőként ismert Csopey László fordításában a Szerény asszonyt, amit ma A szelíd teremtésként ismerünk. Nemzetközi viszonylatban naprakésznek mondható ez a megjelenés?

Fried István: Dosztojevszkij ekkor csak két országban, Németországban és Franciaországban volt ismert. Nálunk alig ismerték, amiben közrejátszott az is, hogy az orosz irodalom magyar befogadása bizonyos előzmények után csak az 1850-es években kezdődött. Ekkor jelent meg Turgenyev regénye a Nemes fészek, amit ma Nemesi fészek címen ismerünk, illetve Gogoltól A köpönyeg, amit Arany János németből fordított. Dosztojevszkij francia és német fordítások révén vált ismertté, de csak közvetlenül a halála előtt. Persze már ekkor is voltak olyanok, akik eredetiben olvasták, közülük is kiemelném Szabó Endrét – ő volt az, aki már eredetiből fordította le abban a korban igen magas színvonalon a Bűn és bűnhődést 1885-ben, később az Ördögöket és A Karamazov testvéreket is; ezek nem voltak semmivel sem rosszabbak, mint a német vagy francia fordítások. Jókai Mór is elővett olyan témákat, amelyek Dosztojevszkijt is foglalkoztatták. Például az Ördögöket ihlető, anarchista Nyecsajev-per híre indította Jókait arra, hogy 1872-ben megírja A jövő század regényét. De az is bizonyítható, hogy Jókai olvasta Dosztojevszkijt. Benyovszkyról szóló regényének egy lábjegyzetében Dosztojevszkij „Holt házára” hivatkozik, azaz a Feljegyezések a holtak házábólra.

MN: A 20. század eleji Magyarországon nagy hatása volt Nietzschének és Freudnak, rájuk pedig nyilvánvalóan hatott Dosztojevszkij. Összefüggésben van-e ez azzal, hogy az orosz író a 20. század elején már igen népszerűvé vált idehaza is?

FI: Részben igaz, de a magyar Dosztojevszkij-befogadás nemcsak ezen a vonalon haladt. A Pesti Napló már egészen korán, 1888-ban 115 folytatásban közölte a Bűn és bűnhődést, 1896-ban pedig 175 folytatásban A félkegyelműt. Nyilvánvalóan az eladhatóságra mentek rá, olyan olvasmányokat közöltek, amelyek a publikumot a következő szám megvásárlására ösztönzik. Tehát számoltak azzal, hogy Dosztojevszkij egy viszonylag széles kör érdeklődését is kiváltja; ezek a művek ugyanis ugyanabban a rovatban jelentek meg, ahol az átlagos szórakoztató regények. Az elit, például a Nyugat köre is tisztában volt Dosztojevszkij jelentőségével. De érdekes módon nem a francia befogadás hatott – noha a francia irodalomban André Gide-től egészen Camus-ig kimutatható Dosztojevszkij közvetlen hatása –, még csak nem is maguk a művek, inkább Freudnak azok a művészelemzései, amelyek az életrajzra alapoztak. Például arra, hogy az apa-fiú viszony hogyan fejeződik ki az író munkásságában. Ehhez hozzájárul, hogy Dosztojevszkij nézeteit gyakran azonosítják egyik-másik regényhősének nézeteivel, pedig az 1920-as évektől kezdődő orosz kutatások – leginkább Mihail Bahtyiné – világosan rámutattak az orosz stilisztikai, retorikai eljárások azon sajátosságaira, amelyek alapján pontosan érzékelhető az elbeszélői beszéd és a szereplői beszéd különbsége. De aki nem eredetiben olvassa, vagy kevéssé járatos az orosz retorika rejtelmeiben, az nyilván nem fogja ezt figyelembe venni.

MN: E „nézetazonosítás” miatt érheti Dosztojevszkijt az Európa-ellenesség vádja?

FI: Ő nemcsak íróként hatott, hanem prófétaként, jövendőmondóként, az orosz messianizmus hírnökeként is. Tehát a hatástörténetében nemcsak a regényei, hanem az eszmei, az oroszság küldetését, jövőjét megcélzó gondolatai is szerepet játszottak. Például az Ördögökben különböző perspektívákat vázol fel a figurái révén, az egyikük, a Sigaljov nevű alak már azt a világot képviseli, amit majd Orwell fog megírni az 1984-ben. Ebben a polifóniában, sokszólamúságban a pró és a kontra nincs eldöntve. A profetikus hangvételt példázza az is, amikor Karamazov Iván azt mondja, el fog zarándokolni Európába, de az már egy romos Európa lesz. A regényhős ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy ezek a „szent romok” a hajdani kor szépségéről fognak beszélni. Dosztojevszkij nem volt Európa-ellenes, de mást gondolt Európáról, az európai kultúráról. Az Ördögökben kimondja az egyik szereplő, amit Dosztojevszkij is fontosnak tartott: Oroszország nem lehet másodrendű hatalom. Vagyis Dosztojevszkijnak valóban volt egyáltalán nem humanisztikus, a cári imperializmus törekvésekkel is egybevágó küldetéstudata, de a megoldást természetesen békés eszközökkel képzelte el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.