KÖNYVMELLÉKLET

„Nincs eldöntve”

Fried István irodalomtörténész a kétszáz éves Dosztojevszkijről

Könyv

Kétszáz éve született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, de a magyar olvasók csak az 1881-ben bekövetkezett halála előtt két évvel olvashatták először. Ma már evidens, hogy regényei a világirodalom klasszikusai, de hogyan fogadta korábban a közönség? Hatott-e Dosztojevszkij a 20. századi magyar irodalomra, és ma korszerűnek mondható-e? A Szegedi Tudományegyetem 87 éves professzor emeritusával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Dosztojevszkij életében csak egy műve jelent meg magyarul, a Vasárnapi Ujság 1879-ben jelentette meg folytatásokban az elsősorban szótárszerzőként ismert Csopey László fordításában a Szerény asszonyt, amit ma A szelíd teremtésként ismerünk. Nemzetközi viszonylatban naprakésznek mondható ez a megjelenés?

Fried István: Dosztojevszkij ekkor csak két országban, Németországban és Franciaországban volt ismert. Nálunk alig ismerték, amiben közrejátszott az is, hogy az orosz irodalom magyar befogadása bizonyos előzmények után csak az 1850-es években kezdődött. Ekkor jelent meg Turgenyev regénye a Nemes fészek, amit ma Nemesi fészek címen ismerünk, illetve Gogoltól A köpönyeg, amit Arany János németből fordított. Dosztojevszkij francia és német fordítások révén vált ismertté, de csak közvetlenül a halála előtt. Persze már ekkor is voltak olyanok, akik eredetiben olvasták, közülük is kiemelném Szabó Endrét – ő volt az, aki már eredetiből fordította le abban a korban igen magas színvonalon a Bűn és bűnhődést 1885-ben, később az Ördögöket és A Karamazov testvéreket is; ezek nem voltak semmivel sem rosszabbak, mint a német vagy francia fordítások. Jókai Mór is elővett olyan témákat, amelyek Dosztojevszkijt is foglalkoztatták. Például az Ördögöket ihlető, anarchista Nyecsajev-per híre indította Jókait arra, hogy 1872-ben megírja A jövő század regényét. De az is bizonyítható, hogy Jókai olvasta Dosztojevszkijt. Benyovszkyról szóló regényének egy lábjegyzetében Dosztojevszkij „Holt házára” hivatkozik, azaz a Feljegyezések a holtak házábólra.

MN: A 20. század eleji Magyarországon nagy hatása volt Nietzschének és Freudnak, rájuk pedig nyilvánvalóan hatott Dosztojevszkij. Összefüggésben van-e ez azzal, hogy az orosz író a 20. század elején már igen népszerűvé vált idehaza is?

FI: Részben igaz, de a magyar Dosztojevszkij-befogadás nemcsak ezen a vonalon haladt. A Pesti Napló már egészen korán, 1888-ban 115 folytatásban közölte a Bűn és bűnhődést, 1896-ban pedig 175 folytatásban A félkegyelműt. Nyilvánvalóan az eladhatóságra mentek rá, olyan olvasmányokat közöltek, amelyek a publikumot a következő szám megvásárlására ösztönzik. Tehát számoltak azzal, hogy Dosztojevszkij egy viszonylag széles kör érdeklődését is kiváltja; ezek a művek ugyanis ugyanabban a rovatban jelentek meg, ahol az átlagos szórakoztató regények. Az elit, például a Nyugat köre is tisztában volt Dosztojevszkij jelentőségével. De érdekes módon nem a francia befogadás hatott – noha a francia irodalomban André Gide-től egészen Camus-ig kimutatható Dosztojevszkij közvetlen hatása –, még csak nem is maguk a művek, inkább Freudnak azok a művészelemzései, amelyek az életrajzra alapoztak. Például arra, hogy az apa-fiú viszony hogyan fejeződik ki az író munkásságában. Ehhez hozzájárul, hogy Dosztojevszkij nézeteit gyakran azonosítják egyik-másik regényhősének nézeteivel, pedig az 1920-as évektől kezdődő orosz kutatások – leginkább Mihail Bahtyiné – világosan rámutattak az orosz stilisztikai, retorikai eljárások azon sajátosságaira, amelyek alapján pontosan érzékelhető az elbeszélői beszéd és a szereplői beszéd különbsége. De aki nem eredetiben olvassa, vagy kevéssé járatos az orosz retorika rejtelmeiben, az nyilván nem fogja ezt figyelembe venni.

MN: E „nézetazonosítás” miatt érheti Dosztojevszkijt az Európa-ellenesség vádja?

FI: Ő nemcsak íróként hatott, hanem prófétaként, jövendőmondóként, az orosz messianizmus hírnökeként is. Tehát a hatástörténetében nemcsak a regényei, hanem az eszmei, az oroszság küldetését, jövőjét megcélzó gondolatai is szerepet játszottak. Például az Ördögökben különböző perspektívákat vázol fel a figurái révén, az egyikük, a Sigaljov nevű alak már azt a világot képviseli, amit majd Orwell fog megírni az 1984-ben. Ebben a polifóniában, sokszólamúságban a pró és a kontra nincs eldöntve. A profetikus hangvételt példázza az is, amikor Karamazov Iván azt mondja, el fog zarándokolni Európába, de az már egy romos Európa lesz. A regényhős ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy ezek a „szent romok” a hajdani kor szépségéről fognak beszélni. Dosztojevszkij nem volt Európa-ellenes, de mást gondolt Európáról, az európai kultúráról. Az Ördögökben kimondja az egyik szereplő, amit Dosztojevszkij is fontosnak tartott: Oroszország nem lehet másodrendű hatalom. Vagyis Dosztojevszkijnak valóban volt egyáltalán nem humanisztikus, a cári imperializmus törekvésekkel is egybevágó küldetéstudata, de a megoldást természetesen békés eszközökkel képzelte el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.