Csakhogy Field nagyon is létezett, élettörténete pedig a koncepciós perek abszurditásához mérhető. A Harvardon végzett mintatanuló, az amerikai diplomácia nagy reménysége ugyanis – mint utóbb kiderült, gyógyíthatatlan – hobbikommunista volt, akit játszi könnyedséggel szerveztek be a harmincas években az oroszok, s vették igénybe önzetlen szolgálatait egészen a II. világháború végéig. Field „karrierje” azonban azután teljesedett ki, hogy informátorként nem volt rá szükség: vélt elvtársai 1949-ben Prágában elrabolták, Budapestre szállították, kínvallatások után vállalta magára a kémfőnök szerepét a Rajk-perben, de utána kisebb kaliberű keletnémet és lengyel koncepciós ügyekben, majd 1952-ben Csehszlovákiában, a Slánský-perben is ő lett az amerikai kulcsfigura. Közben testvérét Varsóban börtönözték be, fogadott lányát Kelet-Berlinből vitték Szibériába, őt magát pedig mindenféle vádemelés és eljárás nélkül 1954-ig tartották fogva feleségével együtt a Gyorskocsi utcában. Ám Field szabadulása után ahelyett, hogy világgá kürtölte volna, mit tettek vele és a családjával, inkább a magyar államtól kért menedékjogot. És miközben megszakította kapcsolatát Amerikába visszatért, ártatlanul meghurcolt testvérével és fogadott lányával, az itthoni pártsajtóban publikálta keményvonalas cikkeit, s még a hatvanas években is Rákosit meg az ÁVH-t mentegette. Field 1970-ben bekövetkezett halálig Budapesten élt magyar állampolgárként, szenvedéseit – és ezzel együtt a sztálinizmus összes borzalmát – a kommunista harc szükségszerű velejárójának tekintette.
A magyar származású Kati Marton számára a Field-sztori nemcsak egy képtelen figura felfoghatatlan élettörténete, de afféle családi örökség is. Marton – utóbb szintén letartóztatott – újságíró szülei tudósították az amerikai hírügynökségeket a Rajk-perről, és ők voltak az egyetlenek, akiknek sikerült – 1956-ban – interjút készíteniük Fielddel és feleségével. „Egy ideig apám és Field ugyanabban a sarokcellában ült, mindketten a 410-es számot viselték, Noel 1954 októberéig, apám 1955 augusztusáig. További bizarr egybeesés, hogy apámnak ugyanaz a Kretschmer Árpád őrnagy volt a kihallgató tisztje, aki ugyanakkor Field rehabilitációját is intézte” – indokolja Marton, hogy miért volt annyira fontos szüleinek, hogy szóra bírják a különös kommunistát, akivel ismeretlenül is összefonódott valamelyest a sorsuk, és aki persze egyáltalán nem volt bőbeszédű az ’56-os interjú során.
A szerző tehát afféle adósságrendezésként nyúlt a témához, és valószínűleg sikerült is összegyűjtenie mindent, amit Field életéről össze lehet gyűjteni. Ráadásul bizalmas viszonyba került a családdal, interjúkat készíthetett, így hozzájutott Field levelezéséhez is, vagyis az amerikai, magyar, cseh, lengyel és német levéltári források mellett olyan anyag is a rendelkezésére állt, amit kutató azelőtt nem láthatott. Kati Marton azonban nem történész, hanem – ahogy ő fogalmazott korábban –, „storyteller”, amit A kém is kiválóan bizonyít. Jó arányérzékkel, lendületesen megírt, minimális történelmi ismeretekkel is könnyen érthető, mégsem felszínes szöveget olvashatunk. Ráadásul – noha számtalan lehetőség lenne – Marton gondosan elkerüli a hatásvadászat csapdáit is. Legyen szó Washingtonról a gazdasági válság idején, a spanyol polgárháborúról, Vichy-Franciaországról (Field életének korábbi állomásairól) vagy a negyvenes évek végének Berlinjéről, McCarthy boszorkányüldözéséről és az ÁVH vallatószobáiról, mindvégig képes tárgyilagos maradni, de nem szenvtelenül, távolságtartón. Ugyanez (anti)hőse megítélésében már nem ennyire evidens. A szerző talán legfontosabb célja az volt, hogy magyarázatot találjon Field felfoghatatlan húzásaira, hogy megértse őt, ám úgy tűnik, ez az alapos munka ellenére is képtelenség volt. Marton e tekintetben nem nagyon jut túl az általánosságokon (az apa korai elvesztése, a kapitalizmusból való kiábrándulás, vallási fanatizmus stb.), és maga sem tudja eldönteni, hogy milyennek mutassa Noel H. Fieldet: jó szándékú, megvezetett baleknak vagy önző és gátlástalan árulónak, aki „vallási hóbortját” a családjánál és a hazájánál is fontosabbnak tartotta.
Fordította: Bart István. Corvina, 2016, 368 oldal, 3490 Ft
