Külpol

A török parlament október 17-én elsöprő többséggel egy évre szóló felhatalmazást adott a miniszterelnöknek, hogy támadja meg Észak-Irakot, és semmisítse meg a törökországi kurd felkelők ottani bázisait.

Európa haladó erői fellélegeztek: az unió minden bizonnyal legszörnyűbb kormányát vasárnap este elzavarták a választók. Aggódni kezdett viszont Washington: a kormányfőjelölt Donald Tusk ugyanis az Irakban szolgáló lengyel csapatok visszahívását helyezte kilátásba. De a Polgári Platform (PO) elnevezésű jobbközép formáció győzelme nem csak a külpolitikában ígér gyökeres fordulatot.

Negyedik éve tart a konfliktus Szudán délnyugati részében. A szembenállás a franciaországnyi térségben élő fekete-afrikai eredetű, letelepedett, főként földműveléssel foglalkozó törzsek és a nomád, magukat arabnak minősítő állattenyésztők között alakult ki és mélyült el a hatvanas évektől kezdve.

Az országnak több mint száz napja nincs beiktatott kormánya. Az eddigi tárgyalások olyannyira nem vezettek eredményre, hogy augusztus második felében lényegében a nulláról kezdődtek újra a megbeszélések - az uralkodó, II. Albert fokozottan aggodalmas érdeklődése mellett. A hiba nem csupán a tárgyaló felek hajthatatlanságában keresendő: maga a politikai rendszer is nehezíti az előrelépést.

A fórumot, amit a helyi sajtó nemzeti érzelmektől fűtött része lengyel, a szélesebb horizontra tekintő sajtótermékek pedig közép-európai Davosnak neveztek, nagyszabású díjátadó gálaműsor nyitotta meg két hete, szerdán, szeptember 5-én este.

Pakisztánban nyolc éve katonai diktatúra van. Musharraf elnöknek egyszer már sikerült beszuszakolnia az alkotmányos keretek közé uralmának meghosszabbítását. Most ez sokkal nehezebbnek ígérkezik, és nemigen körvonalazódik az éleződő válság megoldása.

Napbarnított, jókedvű huszonévesek állítják fel sátraikat, előadásokat hallgatnak a környezet megóvásáról, szól a zene. Azt gondolhatnánk a sátortábor területére lépve, hogy a londoni Heathrow repülőtéren kezdődik a nyár következő zenei fesztiválja, de hamar rájövünk, hogy nem a résztvevők tablójára készül éppen fotó, hanem a terrorelhárítás védi Nagy-Britanniát.

Egy sereg tudós és filozófus azon fáradozik, hogy meggyőzze az embereket: a vallás nemcsak hazug, hanem rendkívül káros is. Az ezen gondolkodók egyik fellegvára a német Giordano Bruno Alapítvány, egy ideológiai műhely, amely alternatív válaszokkal szolgál minden "vallásos tévhitre".

Az egyesítéssel a német történelmi emlékezet - a II. világháborús felelősség mellé - még egy púpot kapott a hátára: az NDK múltját. Lássuk, hogyan birkóznak vele!

Július végén az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy a Kosovónak függetlenséget ígérő Ahtisaari-tervet egyelőre félreteszi, és új szerb-albán tárgyalássorozattal próbálkozik. Az albánok a fogukat szívják, a szerb parlament pedig gyermeki örömében megint elfogadott egy határozatot arról, hogy Kosovót nem adják senkinek.

Akármi legyen Kosovo sorsa, függetlenség vagy függetlenség, a nemzetközi közösség eltökélt: nem engedi, hogy az Albániában, Kosovóban, Macedóniában és Görögországban élő albánok egy államban egyesüljenek. Egyelőre olyan nagyon senki nem is forszírozza ezt a dolgot. Ám a távoli láthatáron már felsejlenek az albán nacionalizmus és az iszlám szövetségének kontúrjai. Úgy hétmillió emberről beszélünk.

Számos papi személy lebukása és százmilliós kártérítési összegek kifizetése után egyelőre még nem tudni, miként kerül ki a gyermekmolesztálási botránysorozatból a katolikus egyház. Jó néhány amerikai püspökség már csődöt jelentett, ám a morális krach ennél is fenyegetőbb következménynek ígérkezik.

Miközben az AKP, a kormánypárt vezetői és hívei önfeledten ünneplik a július 22-i választási győzelmet, egyre többen azt kérdezik, és nem csak maguktól, hogy ugyan mi okuk van erre.