Külpol

Pénteken életbe lépett az Oroszországgal szembeni újabb európai gazdasági büntetőcsomag. A Kreml külön nem vág vissza Magyarországnak, de az OTP, a Mol és a Richter mégis szívhat. A szankciók a paksi bővítést és annak finanszírozását nem érintik.

Ha végigfutunk a Közel-Kelet térképén, kénytelenek vagyunk belátni, hogy a 2011-es forradalmi hullám, az "arab tavasz" lényegében sehol sem hozott jobb életet, több szabadságot, demokratikusabb viszonyokat - sőt. Most már jól látható, hogy ami annak idején diktátorbuktató hősies tömegek, nyugatias, a nemzetközi híráramba ügyesen és látványosan bekapcsolódó diákok végsőkig elszánt küzdelmének tűnt, az a legjobb esetben is a gyűlölt vezető távozásáig volt eredményes, utána pedig csak a káosz következett, atavisztikus ellentétek előbukkanása, polgárháború, vagy a régi helyzet visszazökkenése.

Izrael háborúban áll, s ezt a háborút nemcsak a csatatéren, de a nemzetközi közvélemény előtt is vívja. Alagutak, rakéták és a gyerekáldozatok fotói közt. A zsidó állam helyzetét így az is nehezíti, hogy az iszlamista Hamász és a többi gázai radikális szervezet a saját civil lakosságát is bármikor kész feláldozni e harcokban.

A maláj gép lelövése után gazdasági hadviselés készül Oroszország és a nyugati országok között. Ebben a háborúban csak az a kérdés, hogy ki mennyit veszít.

A mostani tragédiát megelőzően többször is lőttek le már polgári utasszállító gépet - többnyire véletlenül. E korábbi esetek közül a dél-koreai utasszállító 1983-as lelövése követelte a legtöbb halálos áldozatot.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a gyilkos eszköz egy fejlett orosz rakétarendszer volt. Az ukrajnai háború kockázataira nem készültek fel sem a helyi, sem a nemzetközi légiforgalmi szervezetek.

Az első közvetett bizonyítékok megalapozottan sejtették, hogy a tettesek a Kelet-Ukrajnában harcoló szakadárok lehetnek - nem csoda, hogy már a gép lelövésének napján megindult Moszkva információs ellentámadása.

Néhány hete Budapesten járt az izraeli koalíciós kormány turisztikai minisztere, a jobboldali, magát világi revizionista cionistának valló Yisrael Beiteinu egyik vezető politikusa. Uzi Landauval, aki korábban már a belbiztonsági tárcát is vezette, még a mostani konfliktus kirobbanása előtt beszéltünk.

Ilyen még nem fordult elő a megszületésében Charles de Gaulle személyéhez kötődő "ötödik köztársaság", az erős elnöki rendszer történetében. Az első számú hivatal egykori birtokosát még sohasem vitték a nagy nyilvánosság előtt vizsgálóbírói kihallgatásra, pedig nem Sarkozy az első, aki összeütközésbe került a törvénnyel. Jacques Chirac például még börtönbüntetést is kapott - igaz, csak felfüggesztettet, de a per nem ilyen látványos körülmények között zajlott. Sarkozyt ráadásul állítólag órákig várakoztatták, mire a tényleges kihallgatása megkezdődött - ezúttal egy viszonylag frissnek mondható, befolyással történő visszaélési és korrupciós ügyben.

Orosz titkos ügynökök? A lengyel kormány belső ellenfelei? Pénzéhes pincérek és gátlástalan újságírók? Nem tudni, ki volt, de az biztos, hogy számos vezető politikus beszélgetéseiről készítettek valakik hangfelvételeket, amelyeket sorra közöl a Wprost című varsói hetilap.

Amikor a múlt hét elején elszaporodtak a hírek az iszlamista rohamcsapatok észak-, északnyugat-iraki térnyeréséről, nyilvánvalóvá vált, hogy hiába tartottak immár amerikai jelenlét nélkül választásokat, a közel-keleti ország egy lépéssel sem jutott közelebb a belső kohézióra támaszkodó stabilitáshoz. Voltak/ vannak olyan félelmek is, hogy lényegében kezdetét vette az immár harmadik iraki háború, amelytől az Egyesült Államoknak sem lesz lehetősége távol maradni.

Az első reakció az általános meglepetés volt, amikor I. János Károly spanyol király az elmúlt hétfőn bejelentette lemondását. Hamarosan megszülettek azonban azok a magyarázatok, amelyek indokolttá teszik a korábbi népszerűségéből egyre kevesebbet őrző uralkodó lépését.

A szíriai elnök elkötelezett hívein kívül lényegében mindenki színjátéknak tartja az elnökválasztást, amely szinte biztosan újabb hétévi elnöki megbízatást eredményez Basár el-Aszádnak. Hatalmát az immár negyedik éve zajló polgárháború nem tudta megtörni, ami kellő önbizalmat adott az utóbbi időben ráadásul megerősödni látszó damaszkuszi rendszernek a választás kiírásához.

Immár nyolcadik éve zajlik Thaiföldön a fel-felizzó, de soha ki nem hunyó politikai konfliktus, amelynek legfrissebb fejleményeként és enyhítése érdekében újból a hadsereg vette át a hatalmat.