Kultúra

Játsszon-e az Opera musicaleket? – erre a kérdésre hosszú időn át határozottan nemleges volt a válasz.

A középkori Oroszországban lassan telik az idő, talán nem is telik, nem is létezik. Ebbe az időn kívüli óorosz világba vezeti el az olvasót Jevgenyij Vodolazkin oroszul 2012-ben megjelent, máris világhírű nagyregénye.

Szemtelenül kúl, ugyanakkor üdítően szimpatikus vállalkozásba fogott a közéleti kérdések elemzésével foglalkozó liberális szellemi műhely, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, Tóth Csaba.

Esterházy Péter már elfelejtette ezt a kitűnő könyvcímet, mi azonban még egy darabig benne maradunk a poppolitikában, ami így egybeírva viccesen hangzik, de meddig bírunk még nevetni rajta?

Végigjátszotta és végigverselte a huszadik század második felét. Állandó tagja volt az akkor épp Hungáriára keresztelt New York kávéház irodalmi asztaltársaságának. Létrehozója volt a költészetet népszerűsítő tévéműsornak, a Lyukasórának. Alapítója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A 88 éves költőt budai otthonában kerestük fel, hogy frissen megjelent esszékötetéről, a mindent néven nevező erotikus líráról vagy épp Illyés Gyuláról és az MMA-ról beszélgessünk.

„Egy mellényúlás, és kész, véged.”

A harmincas évei végén járó, ígéretes forgatókönyvírónak, Gabriel García Márqueznek 1966-ban jó éve volt: ekkor mutatták be a Tiempo de morir (Ideje meghalni) című mexikói westernfilmet, melynek Carlos Fuentes és ő írta a forgatókönyvét. Az idén fél évszázados westernről az író fiát, a jó nevű filmrendezőt, Rodrigo Garcíát kérdeztük.

Kamaszkorunk nagy kedvence, Richard Pryor másik fele 83 éves volt.

Filmet forgattak az utolsó középkori magyar királyról. Nagyon nem kellett volna.

Ütemesen javul a helyzet, de ma is nagyon kevés a női szerző a hazai könnyűzenében. Mennyi múlik a példaképek hiányán, és mennyi egy teniszmeccsen?

Nem állítjuk, hogy ma Magyarországon könnyű lenne szórakoztató, összetett és okos női magazint csinálni, a legtöbb próbálkozás (legalábbis eddigi tapasztalataink szerint) általában már a címnél elvérzik – mintha a nőiség másról sem szól(hat)na, csak úgy záporoznak a tűsarkak, ridikülök és egyéb, a női lét leglényegét megjeleníteni hivatott, együgyű tárgyak.

Kevés olyan színházi fesztivál van ma Magyarországon, amelyről egyértelműen elmondható: ott van, ahol lennie kell. Kis Amsz­terdam, mondja Gyuláról egy ismerős, aki először jár itt – a Körös élővízcsatornáiról juthatott eszébe, és nem tűnik túlzásnak. Kelet-Magyarország virágzó városa idegenforgalmának köszönhetően elképesztő tempóban fejlődött ki az elmúlt években. Ötcsillagos fürdőjével, jó infrastruktúrájával, egyre-másra nyíló múzeumaival, felújított kastélyával tényleg remek hely – pihenni, kultúrát kapni.