Berlinben állít ki a Ludwig Múzeum

  • narancs.hu
  • 2020. szeptember 7.

Kultúra

Az állandó gyűjteményből lehet megtekinteni egy válogatást.

A képek dialektikája címmel mutat be válogatást állandó gyűjteményéből keddtől a berlini Collegium Hungaricumban a budapesti Ludwig Múzeum.

Berlinben több mint két hónapon keresztül lesz látható az a kiállítás, amely a művészi identitásokat és pozíciókat veszi górcső alá Magyarországon az 1970-es évektől az ezredfordulóig terjedő időszakban, a szocializmus végének művészeti szcénáját, valamint a vasfüggöny lebontásának hatásait kutatva – írja az MTI.

A kiállítás a múzeum állandó gyűjteményéből válogatva villant fel pillanatképeket e három évtized magyarországi művészeti közegének legfontosabb vonulataiból, arra keresve a választ, hogy az államszocializmus, valamint az európaiság és kelet-európaiság hármas koordinátarendszerében hogyan formálódott a művészi identitás mint kulturális produktum.

A Petró Zsuzsanna által rendezett tárlat csaknem harminc alkotó, mások mellett Hajas Tibor, Lakner László, Nagy Kriszta, Pinczehelyi Sándor, Tolvaly Ernő, Tót Endre és Ujj Zsuzsi munkáit vonultatja fel.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.