Kultúra

Irodalmi körökben ma is előszeretettel hangoztatott közhely, hogy létezik egy tovább élő nagy magyar fordítói hagyomány, mely különösen a költészet tolmácsolása terén mutatott és mutat fel újra és újra nagyszerű eredményeket. Az igazság ehhez képest az, hogy már bő két évtizede sehol sem vagyunk ezen a téren, s ha magunk elé képzeljük egy olyan lírafogyasztó honfitársunkat, aki semmilyen világnyelven nem olvas (amit nem is olyan nehéz azért elképzelni), akkor azt is látnunk kell nyomban, hogy egy-két kósza kivételtől eltekintve a 80-as évek utáni külföldi lírából szegény számára szinte semmi sem elérhető.

Ha valamivel, azzal biztosan nem lehet vádolni a közszolgálati rádiót, hogy túlságosan sok teret biztosít a nyelvápolásnak, igaz, gyakran az az öt perc is több a soknál, amit hétköznap esténként a Tetten ért szavak kap.

Unalma termékeny. "Egy darab a múlt csapásairól, könnyel és vérrel írva", szól az alcím. Aztán se könny, se vér, csak mozdulatlanság, a színpadi történések hiánya, ami átadja a nézőnek a belső cselekvést, reflektálást. És ami elviselhetetlenül hétköznapinak és természetesnek tűnik a színpadon, elkezd hasonlítani valamire, amit úgy hívunk: élet. És nem úgy, hogy színház. Pedig meglehetősen teátrális.

Bián született, Párizsban halt meg, a képei bejárták a világot. A Pompidou Központ után végre nálunk is látható nagy retrospektív kiállítás a képeiből.

Bő éve, 2013 márciusában nyitott a Budapest Music Center. Gyorsmérleget készítettünk az intézmény vezetőjével és a ház tulajdonosával.

Azok közé a nagy reményű ifjak közé tartozott, akiknek életét a 20. század drámai fordulatai törték ketté. Túlélte a holokausztot, majd részt vett az 56-os forradalomban, aminek leverése után emigrált. Tapasztalatait két regényben és több színdarabban írta meg, amelyek külföldön nagy sikert arattak, de idehaza szinte teljesen észrevétlenül maradtak.

A magyar színháztörténet egyik leghosszabb sikerszériáját rendezte, az 1998-ban bemutatott Portugált és a darabból készült filmet. A Katona József Színház előadása most DVD-n is megjelenik. Színházában, a csőd fenyegette Sanyi és Arankában beszélgettünk humánumról, ellenzékiségről, ábrándokról, a demokrácia helyetti nihilről.

Bill Manhoff Broadway-darabját Barbra Streisand és George Segal vitte sikerre filmen. A Bagoly és Cicát Zöldi Gergely újrafordításában Pelsőczy Réka rendezésében mutatja be az Orlai Produkció.

Nem lehet elégszer elmondani: a Maj Sjöwall-Per Wahlöö házaspár Martin Beck-sorozata nélkül nincs ma skandináv krimidivat: Henning Mankelltől Stieg Larssonon át Jo Nesbø-ig szinte mindenki az ő köpönyegükből bújt elő. És ha már így van, felhívtuk Maj Sjöwallt, és rögtön utána már tárcsáztuk is napjaink legnagyobb sztárját, Nesbø-t.

Egy hasisfüggő magánnyomozó megnemesedik. Erről szól a W úr üzen, az Isteni műszak rendezőjének első színházi munkája. A film noir szerelmesét erről a Chandler-adaptációról kérdeztük.

Új filmje, a Fehér Isten apropóján beszélgettünk a cannes-i győzővel az igazi függetlenségről, a magyar kritikai attitűdről, a kockázatkerülő befogadókról és a besorolhatatlan műről. A holnap megjelenő Narancsban pedig interjút olvashatnak a film kutyatrénerével és kritikát is közlünk a produkcióról.

A Természetes fény egyszerre történelmi regény, holokauszt-regény, családregény, szociográfia és fikció: valós fotók és dokumentumimitációk során kibontakozó emlékezet. Závada Pált a második világháborús traumák feldolgozásáról és az elbeszélés új lehetőségeiről kérdeztük.