Kultúra

Mi a közös Woody Allenben, Jason Stathamben és Jackie Chanben? Hogy lényegében mindig ugyanazt a figurát hozzák.

Komolyzenei programajánló a 2025/33. hétre

„Az ember nem tehet mást, mint kivonul” – vonul be Andor (az eredetiben: Alceste).

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

A vígjáték és a horror közelebbi rokonok, mint elsőre hinnénk.

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

Az amerikai előadót a kilencvenes évekre azok is elfeledték, akik fénykorában odavoltak érte.

A 19. századi argentin újságíró-költő, José Hernández Martín Fierro című elbeszélő költeménye – Orbán Ottó 1977-es fordításában – nem ismeretlen a magyar olvasók előtt.

Első alkalommal játszott nálunk Helado Negro, polgári nevén Roberto Carlos Lange.

Az első pillanatban lehetetlen eldönteni, hogy a kissé zavartnak tűnő néni véletlenül tévedt-e a színpadra.