Vándorfesztivált akar Vidnyánszky Attila a POSZT helyett

  • narancs.hu
  • 2021. március 4.

Kultúra

Tegnap még nem volt biztos, ma már az.

Ahogyan azt tegnap megírtuk, bizonytalanná vált a Pécsi Országos Színházi Találkozó jövője, felmerült a névváltoztatás lehetősége, a fesztivál megszüntetése is, és az is, hogy vándorfesztivállá alakítva működik majd tovább.

Mint ismert, a Vidnyánszky attila által vezetett Magyar Teátrumi Társaság 2012-ben bevásárolta magát a Magyar Színházi Társaság és a város által az ezredfordulón létrehozott fesztiválszervező cégbe, a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft.-be, azzal a szándékkal, hogy így majd „kiegyensúlyozottabb” rendezvényt szerveznek.

A HVG szerdai értesülései szerint a Nonprofit Kft. taggyűlésén szóba került, szűnjön meg a fesztiválszervező cég. Az MTT szerint a POSZT „elfáradt”, lehetne belőle vándorfesztivál, de konkrét terv nincs arról, hogyan folytatódjon.

Mindezek után csütörtök este a Magyar Teátrumi Társaság egy közleményt juttatott el az MTI-hez, melyben tényszerűen szerepel, hogy vándorfesztivállá kívánják átalakítani az országos színházi találkozót.

Mint írják, a sajtóban megjelent hírekre kívánnak reagálni a közleménnyel. Úgy fogalmaznak, „a Magyar Teátrumi Társaság elkötelezett abban, hogy továbbra is legyen országos színházi fesztivál, úgy véli azonban, hogy a vándorfesztivál a helyes forma a jövőben”. A közlemény írói szerint „az elmúlt esztendőkben az volt a meglátásuk, hogy Pécs városa nem »befelé«, hanem »kifelé« ment a POSZT-ból. Az MTT-nek kisebbségi, egyhatodos majd később egyharmados tulajdonrésze volt és van a fesztivált működtető cégben, mégis úgy érezték, hogy a fesztivál nekik sokkal fontosabb, mint a városnak”.

A Vidnyánszky-féle szervezet szerint ezzel együtt Pécs városának a fesztiválhoz adott pénzügyi támogatása folyamatosan csökkent. „A város a fesztiválban meglévő többségi tulajdonrészét 'leadta' az egyik intézményének, a városi támogatási összegeket 'kreatív módon' állította elő (már nem is a város fizetett, hanem városi cégektől szerezték meg nagy nehézségek és bizonytalanságok árán, folyamatos határidő csúszásokkal a támogatási pénzt), hogy aztán ezeknek a támogatásoknak a jelentős részét a városi intézmények (Pécsi Nemzeti Színház, Kodály Központ, Zsolnay Negyed) bérleti díjként vissza is szedjék a POSZT-tól” – állítják.

Tegnap ezzel szemben a pécsi önkormányzat arról számolt be az MTI-nek, hogy „az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a gazdasági szervezet hatékony működésére negatívan hatottak, és nehézkessé tették az operatív munkát a korábban meghozott döntések, és az MTT tulajdonosi arányát jóval meghaladó kompetenciái”.  A HVG értesüléseivel kapcsolatban az önkormányzat úgy reagált, „az MTT a jövőt illetően a gazdasági társaság végelszámolással történő megszüntetéséhez járul csak hozzá, ügyvezetőt sem hajlandó hosszú távra választani, a fesztivál fenntartását és megszervezését nem támogatja, de tulajdonrészét sem adja át a városnak”.

Az elmérgesedett viszonyt jelzi, hogy az MTT csütörtöki közleményében azt írja: „egy, a fesztiválért valóban küzdő város, a többségi tulajdona birtokában nem a nyilvánosság előtt üzenget, hanem tesz azért, hogy a fesztivált felfuttassa”. Mindehhez hozzáteszik:

„Közös döntés után a nyilvánosság előtt a kisebbségi tulajdonost, azaz az MTT-t rágalmazni és valótlanságokat állítani még akkor sem szép dolog, ha megértjük, hogy Pécs város vezetésének összetett politikai problémájával nem könnyű megbirkózni”.

A Magyar Teátrumi Társaság közleményének végén az áll, hogy „a POSZT vándorfesztivállá alakítása többször, a Magyar Színházi Társasággal is egyetértésben korábban is felmerült. Ez nem tenné elképzelhetetlenné, hogy néha ismét Pécs legyen az országos színházi fesztivál helyszíne” – ahogy írják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.