Interjú

„Az absztinencia nem járható út”

Kun Bernadette pszichológus a munkamániáról

Lélek

Az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének vezetőjével a Munkafüggők – Az önkizsákmányolás lélektana című kötetének kapcsán beszélgettünk arról, hogyan teheti tönkre az életünket, ha a munka minden mást kiszorít.

Magyar Narancs: Mi irányította a figyelmét a munkafüggőség problémája?

Kun Bernadette: A munkafüggőség a viselkedési addikciók közé tartozik. Ilyenkor az életünknek egy egyébként természetes és hasznos területe alakul át függőséggé, mint egyébként az evés­zavarok (a kényszeres falás vagy koplalás), a szexfüggőség, vagy éppen az internetfüggőség esetében is. Az, hogy ezek az addikciók ugyanolyan függőségként kezelendők, mint a szerhasználati addikciók, akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor a droghasználat pszichológiáját kutattam. A viselkedési addikciók esetén egy-egy tevékenység uralkodik el az illető életén. Már nem tud ettől megszabadulni, és feszültséget, szorongást tapasztal, ha nem végezheti el. Természetesen ez más, mint a szerhasználattal járó testi tünetek, hiszen nem kísérik fizikai fájdalmak vagy görcsök, de az illető pszichésen ugyanúgy szenved, és ugyanolyan negatív hatása van az életére, mint a szerek hiánya: előbb-utóbb konfliktus keletkezik az egyén és a környezete között, tönkremennek a társas kapcsolatai. Míg ezek a veszélyek a szerencsejáték- vagy videójáték-függőség esetében már közismertek, addig a munkafüggőséget alig ismerjük, pedig a teljes társadalmat érintő probléma.

MN: Honnantól nevezünk munkafüggőnek valakit?

KB: A munkafüggőség első fontos kitétele, ha valaki külső kényszer nélkül dolgozik rengeteget. A második alapvetés a tevékenység kényszeressége, megjelenik ugyanis egy belső kényszer, amely miatt az illető úgy érzi, mindig többet kell teljesítenie. A harmadik döntő tényező, hogy ez a túlzó munkavégzés már az érintett egészségére, kapcsolataira is negatív hatással lesz. Nem mindenki függő, aki sokat dolgozik, sokan anyagi nehézségek miatt kényszerülnek például folyamatos túlórázásra. Ezek az emberek örülnek a szabadidőnek egy hosszú munkanap végén. A munkafüggőt azonban mindez szorongással, feszültséggel tölti el, nem tud leállni, kikapcsolni. Általános tévhit, hogy ez a szakmája iránti szenvedélyből ered, hogy megtalálta hivatását, és annak él. A függő munkavégzése nem erről szól. Eleinte talán élvezi is a feladatait, de idővel sokkal jellemzőbb, hogy negatív érzelmek társulnak a munkavégzéséhez. A legjellemzőbb, hogy valaki azért akar többet dolgozni, hogy bizonyítson másoknak, vagy elkerülje a szorongást, feszültséget, amit azért érez, hogy talán nem teljesít elég jól.

MN: Sokan kifejezetten értéknek tartják, ha valaki állandóan dolgozik. Sokszor a munkáltató, sőt az illető közvetlen környezete is pozitívan ismeri el a munkafüggőséggel járó aktivitást.

KB: És ezért az érintettek sok elismerést és megerősítést kapnak akkor is, ha már szenvednek a függőségtől. Ezek a pozitív visszajelzések és méltatások akkor és ott jó érzéssel töltik el őt, még akkor is, ha közben tudja, hogy a családi élete tönkremegy. Ez a része a munkafüggőségnek éppúgy működik, mint bármi más addikciónál. Például a drogfüggő is boldog, amikor a szer hatása alatt áll, a szerencsejáték-függő is felszabadultnak érzi magát a játék hevében, hiába tudja, hogy ráment mindene. Sokszor a családtagjai is eltekintenek a saját szenvedésüktől, mert szeretik a végtelen munka eredményeként megkapott kényelmet. De eljön az a pont, amikor hiába van meg otthon mindenük, vagy oda utazhatnak nyaralni, ahova szeretnének, ha a hozzátartozójuk sosincs velük. S bár olykor a munkáltató is felismeri a problémát, és addig zsigereli a munkavállalót, amíg csak tudja, majd pedig, amikor már mindez átfordul, és a romló teljesítmény szakaszába ér, egyszerűen kirúgja. Nem igaz ugyanis, hogy a munkafüggő ideális munkaerő lenne. Az állandó túlterheltség idővel rontja a teljesítményt. Ahogy egy érintett is észrevette magán: hiába ült egy probléma felett tizenkét órát, nem tudott többet megoldani annál, mint amit kipihent, kiegyensúlyozott állapotban nyolc óra alatt is meg tudott csinálni. A munkafüggővel az is nehezíti az együttműködést, hogy nem tudja elengedni a kontrollt, a delegálási képességei nem jók, nem szívesen ad ki feladatot a kezéből. Emiatt nem tud csapatban dolgozni akkor sem, ha úgy hatékonyabb lenne. Tehát a tévhitekkel ellentétben a munkamániások sok nehézséget is okoznak a munkáltatónak és a kollégáknak is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”