Lokál

"Megvan az anyag, indulhatunk haza" - ébresztette kacagva Boda-Ilf Nyulasi-Petrovot szombat reggel. A MaNcs-kommandó elvileg ugyan a következõ éjszaka történései miatt kalandozott a Székelyföldre, ám már a péntek délután-este oly szépre sikeredett, hogy fölöslegesnek látszott a maradás. A páros nem elõször élvezte Ozsváthék és az egész falu vendégszeretetét, tudván tudták tehát, hová mennek, s milyen fogadtatásra számíthatnak, de még így is õszintén szíven ütötte õket megfáradásuk azon csimborasszója, ami ismét a régi érzéseket varázsolta a falucskába: félelem és reszketés Énlakán.

Két ember támasztja a pultot a katalini kocsmában. Várják a buszt. A Pécs-Szentkatalin viszonylattal érkezik egyfelõl - holtbiztosan - a sofõr. A másik honfi - nevezetesen Polgár Lajos - a csapatot várja jófajta Szalonnal. Fogadásukra Lajos - tavasztól õszig, ha esik, ha fúj - minden péntek délután átballag Katalinba. Zárásig aztán az objektumban múlatják együtt a gyors lábú idõt. Az utolsó órára csatlakozik hozzájuk Misi bácsi, a szekeres ember. A kocsmakulturális gyakorlati foglalkozás végeztével hazahajtatnak: az egy lóerõs hajtány teste és lelke, Baba, a ló már magától is ügyesen elboldogul a dûlõúton, ami Kánba visz.

A múlt század utolsó harmadának nagy építkezési láza hozta létre a kívül-belül pazar Egyedi-palotát, melyet ma már Benczúr Klubként emlegetünk, és melynek államosítására soha nem került sor. Mióta 1930-ban megvásárolta a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítványa, néhány éve pedig az Antenna Hungária, vidám táviratkihordóktól, telefonszerelõktõl, adásszóróktól, mûvészektõl zajos. Ez volt a Postás Mûvelõdési Központ, a "Postás". Itt jött létre a magyar jazz fellegvára, itt bontogatta szárnyait a méltán elhíresült Apostol zenekar, és ide menekülnek manapság az utolsó földalatti zenék méltatlanul mellõzött képviselõi. Hely és infrastruktúra jut nekik.

Jamaica elõször az illatok töménységével nyûgöz le. Igazán szánalmas, hogy szaglószervi memóriánk mennyire hasznavehetetlen ez ügyben, képtelen elraktározni ezeket a nehéz, párás, nagyon zöld illatokat.

Giccs és kultusz címmel nyílt a budavári Sándor-palotában az a monstre kiállítás, ami nem kevesebbet vállal, mint hogy bemutassa az ötvenes, hatvanas évek tárgyait meg a hozzájuk kapcsolódó "életérzést". Arra azonban valószínûleg senki nem gondolt, hogy ez a kavalkád micsoda energiákat mozgat meg: a múlt pénteki megnyitón egymást taposták a népek, mindenki idõutas akart lenni egy órácskára. A nosztalgia, mint a vulkán, feltört, pedig a kiállítás sokkal kritikusabban kezeli a korszakot.

Hondurasban hét õslakos indián törzs képviselõi halálra ítélték Kolumbusz Kristófot. A szimbolikus pert mindama bûntettekért indították, amit az õket felfedezõ Kolumbusz és a nyomában sereglõk követtek el népeikkel és földrészükkel szemben. Az indián íjászok által a tengerész arcmásán végrehajtott ítélet a fehér ember gyarmatosító kultúrájának is szólt.

A Fészek a legrégebbi és máig zavartalanul mûködõ mûvészklub Budapesten. Itt soha nem voltak botrányok, sõt a helyi mûvészönkormányzat kissé elszigetelte magát a külvilágtól. Eleinte a tagság és fõleg a kártyapénz tartotta fenn, a rendszerváltás óta pedig azon kevés kiváltságos társadalmi szervezetek közé tartozik, amelyek idejében észbe kaptak, és kisebb hiányosságokkal, de legalább visszakapták a telephelyüket.

A múlt héten egyre-másra érkeztek a hírek a Bács-Kiskun megyei Rém község környékén garázdálkodó farkasokról, megtizedelt vadállományról és nyájakról. A tudósítások vérengzõ fenevadakat éppúgy emlegettek, mint vérszomjas juhászokat, akik legszívesebben kiterítve látnák a különben Magyarországon hivatalosan kipusztult és éppen ezért fokozottan védett ragadozókat. Az eset nyomán a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója határozatban tiltotta meg a farkasok kilövését, vadászok magyarázkodtak, volt, aki kóbor kutyákat emlegetett, mert hülyeségnek tartotta az egészet, sõt még Brigitte Bardot is üzent, nemzetközi cirkuszt csinál, ha bántani merik õket. Rémen viszont nem igazán értik, mire ez a nagy felhajtás, farkasok már évek óta föl-fölbukkannak azon a környéken.

Kedves Olvasóink! Köszönjük, hogy ilyen aktívan és kreatívan vettek részt a Nemzeti Gödör hasznosítására kiírt pályázatunkon. A számtalan kitűnő ötletből csak hatalmas nehézségek árán tudtuk kiválasztani a győztes művet, de végül mégis sikerült: a fődíjat, a MaNcs-előfizetést Gellér B. István pécsi gödörszobrász nyerte Negatív Manhattan fantázianevű pályázatával. Gratulálunk, és most lássunk néhányat a legjobbak közül.

Ha azt halljuk: fürdőváros, óhatatlanul egy elsüllyedt világra gondolunk, ahol mindig kék az ég, az emberek kimértek, elegánsak és gazdagok, ahol a csúnyák megszépülnek, a szépek meg még szebbek lesznek. Egy ilyen helyen a fehér a terepszín, tökéletes a béke, és még a morfinista fürdőorvos, a tripperes fürdőskurva és a potyaleső playboy is csak a romantika látszatát erősíti. Persze innen nézve inkább a valóság kitalált. A valóság pedig Hajdúszoboszló, egy majdnem huszonötezer lakosú település az Alföldön, ami igazából nyáron életképes, de azért a decemberi fagyban sem szűnik meg teljesen.

Nyakunkon a nagy ünnep, az ajándékozások és zabálások gyilkos gátfutásának szezonja. Rövid, helyi érdekű futamunk, míg a lehetőségeket kutatja, szinte szándéktalanul föltár néhány mélyebb összefüggést (tudniillik a mértékletes ajándékvásárlás és a mértéktelen töltekezés fájdalomcsillapító viszonyában).

Belpolitika

Belpolitika

Amiként a nemi, akképpen a kulináris élvezetek frontján is vannak az életnek olyan periódusai, amikor az élénk agyat a békacomb uralja, az áfonyás vaddisznó, meg a rákleves. Ebben a szakaszban a teljesen evidens szomszédasszony helyett húsos ajkú, akrobata végzettségű polinéz táncosnők körül forog a gondolat, bolhás házőrzők falnak undorral félretolt pörköltöket. Aztán idővel megkopik a kuriozitás hívogató fénye, és vele az az észveszejtő, habzsoló kíváncsiság: leül a paraszt, s amit elé tesznek, azt eszi.