Labirintus a fóti Cora parkolójában: A kukorica gyermekei

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. július 5.

Lokál

se olvassák el Stephen King A kukorica gyermekei című novelláját, mint ahogy az ebből készült filmeket se nézzék meg, mert ezekből egyértelműen kiderül, hogy a kukoricásokban egy föld alatti démon székel, aki vérengző vadállatokat csinál a kiskorúakból.
se olvassák el Stephen King A kukorica gyermekei című novelláját, mint ahogy az ebből készült filmeket se nézzék meg, mert ezekből egyértelműen kiderül, hogy a kukoricásokban egy föld alatti démon székel, aki vérengző vadállatokat csinál a kiskorúakból.Kedvcsinálónak talán elég lenne ennyi is, de a tárgyszerűség megköveteli, hogy részletesebben fessem le az objektumot és környékét. A fóti Cora gigamarket félig kész épületkomplexuma egészen megijesztett. Ha a hipermarketek a fogyasztás templomai, ez a funkcionális, rondaságában lenyűgöző épületegyüttes maga a hedonizmus Vatikánja: egy rohadt nagy terület teleszórva kockákkal, melyekben vásárolni lehet (meg persze enni, inni, nézelődni és szórakozni, nehogy bevásárlóközpontnak nevezze a hülye újságíró a dolgot, hanem, ahogy a beruházók megpróbálják szánkba rágni: szórakoztatóközpontnak, ami mindjárt nem olyan karvalytőkés, degradáló meghatározás). Szóval emellett az irdatlan méretű, néhány év múlva üresen kongó, majd magától összeomló bevásárlóközpont mellett egy élelmes vállalkozó Kukorica Labirintust hozott létre, hogy a Cora oldalvizén megcsinálja a szerencséjét.

Napfény és víz

A példa adott volt, Németországban állítólag már működnek hasonló tematikájú élményparkok, ahol egy hatalmas kukoricásban lehet bolyongani, amelyben szabályszerű labirintust alakítanak ki a létrehozók.

Virág Marianna - a Kukorica Labirintus létrehozója - szerint a kukorica igénytelen növény, ezért a park kialakításához csak terület, napfény és víz szükséges, a kukorica pedig csak nő.

Ennek ellenére szerintem a megnyitót kissé elhamarkodták a szervezők, mivel a kukoricás jelentős részében a növények magassága még nem érte el azt a szintet, amiben igazán elveszettnek érezhetem magam, bár az is lehet, hogy az elsősorban gyermekek részére tervezett szórakozásba belefér, ha az apukák és anyukák legalább át tudják tekinteni a helyzetet, ahelyett, hogy gyermekeikre is frászt hozva sikoltozni kezdjenek a másfél órás bolyongás után, majd letarolva a növényzetet, toronyiránt elrohanjanak a fentebb már megnevezett üzletet hirdető és erősen ronda torony felé.

Nincs veszély

Erre egyéként nincs lehetőség, mert a szervezők térképet is mellékelnek a belépőjegy mellé (3500 Ft/csoport), amivel már csak egy kivételesen rossz képességű földművelési és vidékfejlesztési államtitkár képes bent veszni az útvesztőben, ezért nekik külön fölajánlják, hogy baj esetén melyik mobilszámon lehet jelentkezni, és akkor egy rendező bemegy értük. A térképen figyelmeztető felirat inti a dohányzókat, hogy "dohányozni csak körültekintően szabad a kukoricásban!", és ez rendben is lenne, de majd szeptember környékén a száraz levelek között, esetleg üvöltő szélben a körültekintő dohányzás is eredményezheti néhány óvodás zsírra sütését.

Nem akarok dicsekedni, de a térkép segítségével viszonylag gyorsan leküzdöttem a nehézségeket, bár az időt nem mérték, mert a magasleseken eltöltött idő miatt nem lett volna igazán versenyképes. A magaslesekről kukoricatáblát lehet látni és egy óriási coca-colás üveget, amit a vállalkozó kedvű cserkészek és úttörők meg is mászhatnak, mert kapaszkodók vannak az oldalán.

Készültségi fok

Büfé azonban egyelőre nincs, bár a szervezők ígérik, hogy hamarosan beállítanak egy automatát, de ez nem nyugtatja meg az apukákat és anyukákat, akik legelésző gyermekeiket szemlélve sörözni, fröccsözni és zsíros húsokat enni szeretnének, bár az igazsághoz tartozik: egyetlen apukát és anyukát sem tudtam ez ügyben megkérdezni, mivel ottjártamkor éppen kissé pangott a labirintus, de ez nem csoda, hiszen még csak néhány órája volt a megnyitó.

Lehet vásárolni köveket, kukoricacsuhéból készített dísztárgyakat vallási és etnó témakörben, valamint be lehet festeni gyermekünket mondjuk farkasembernek, és ha jól sikerül, hetekig elijeszti a villanyszámlást. Van még felfújható Coca-Cola-vár, amin ugrándozni lehet, ha a gyermek nem fáradna el eléggé, miután kétszer átzavartuk a 200 hektáron.

A szervezők készségesek és rugalmasak, engem például beengedtek angol szetteremmel együtt, ami egyáltalán nem jellemző a hasonló intézményekre, majd készségesen megtömték keksszel, ami viszont inkább.

Frappáns lezárás

Ha abból indulunk ki, hogy a kölyökből úgyis fogyasztó lesz, mi pedig lusták és buták vagyunk ahhoz, hogy az erdőben értelmesen és kreatívan elszórakoztassuk, akkor a Kukorica Labirintus messze jobb szórakozás, mint tépőzárral a fotelba rögzíteni a Cartoon Network előtt, vagy nevelőintézetbe adni. A nap süt, a szellő kellemesen susogtatja a kukorica leveit, a gyermekek fantáziája pillanatok alatt dzsungellé, szavannává vagy Nuke Dukem területté változtatja a tengeritáblát, és innentől már minden megy magától, azaz kiválóan fogja érezni magát, miközben nem kell folyamatosan a kullancsoktól rettegni, meg használni az eszünket. Arra ott vannak a Kukorica Labirintus kitalálói, és ezért tisztelet nekik.

Para-Kovács Imre

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.