helyrajzi szám

Széchenyi-hegyi adótorony

Az adótornyot végül 1958. január 24-én adták át, s kezdték meg a kísérleti adást – mellőzve az ünnepélyes kereteket. 

Amikor 1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja a hazai televíziózás megindításáról döntött, a többségnek fogalma sem lehetett arról, hogy pontosan miről van szó. Az első adóállomást 1954 elején, a Széchenyi-hegyen, az egykori Hargita panzióban rendezte be a Magyar Posta mint a televíziózás felelőse, de az innen sugárzott adásokat kizárólag Budapest határa­in belül lehetett fogni, ha egyáltalán. Az illetékesek 1955-ben határozták el, hogy az első, komolyan vehető adóállomást is azon a környéken fogják megépíteni. Amikor 1956 márciusában, Székely László és Gergely István tervei alapján megkezdték az adótorony építését, még arról írtak a lapok, hogy hamarosan futballmérkőzéseket is közvetítenek, a rendszeres műsoradást pedig 1957. május 15-én kezdik meg. „De nemcsak a műsorban lesz nagy változás, hanem a televíziós vétel körülményei is jelentősen javulnak. Jelenleg 1 kilowattos kísérleti adó sugározza a műsort. Az adóberendezés, bár elég korszerű elvek alapján készült, még nem tökéletes – írta 1956. szeptember 7-én a Szabad Nép, hozzátéve, hogy a baráti Német Demokratikus Köztársaságtól olyan adóállomást rendeltek, amely harmincszor olyan erős lesz, mint az 1954 óta működő kísérleti adó. Ugyanebben a cikkben írtak az épülő adótorony munkálatairól is, az 56 méter magas építmény acélszerkezetét a Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat munkásai addigra már elkészítették. „Most a 23. számú Építőipari Vállalat dolgozóin a sor: a tornyot betonozni kell, meg kell építeni a 11 emeletes toronyépületet. A német szerelők az adóállomás szerelését a 38 méter magas antenna felállításával kezdik. Az adótorony tehát 94 méter magas lesz. Körülbelül a jövő év áprilisára fejezik be a televíziós adó szerelési munkálatait” – lelkendezett a Szabad Nép újságírója, nem is sejtve, hogy pár hét múlva leállnak az építkezéssel, a kommunista párt napilapját pedig megszüntetik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.